VEZÉRCIKK – Nem úgy tűnik, hogy a Ponta-kormány illetékesei megszeppentek volna a legrosszabb rémálmukban sem várt – vagy legalábbis mélyen elhallgatott – technikai recessziótól.
2014. augusztus 24., 21:392014. augusztus 24., 21:39
Előbb csak Karinthy módra próbálták magyarázni az egyértelműen bukást mutató bizonyítványukat, most meg már újra úgy szórnák a pénzt, mintha mi sem történt volna. Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes máris arról beszél, hogy a szeptemberben esedékes költségvetés-kiigazításkor újabb pénzösszegeket kell előirányozni a vidéki önkormányzatoknak, hiszen sok helyen még a fizetéseket sem tudják év végéig biztosítani. Már pedig ez igen nagy gond a kormányra nézve így választási évben, nincs mit tenni, utalni kell.
A társadalombiztosítási járulék csökkentéséről sem fognak lemondani – még ha sokan látják is, milyen veszélyek rejlenek az intézkedésben a jövőre nézve, kampányban nem valószínű, hogy azok kerekednének fölül, akik bevállalják a lépés elutasításának ódiumát.
A költségvetési űrök betömését célzó intézkedések eközben sorra kudarcot vallottak. Az üzemanyagok hétcentes plusz jövedéki adója nem hogy többet hozott volna a konyhára, elvett onnan azáltal, hogy a közúti fuvarozók, amikor csak tehetik, külföldön tankolnak, az úgynevezett oszlopadó pedig a befektetési kedvet vette vissza.
A kapkodás – mint látjuk – semmi jót nem hozott. De valahogy azt vártuk volna, hogy a recesszió láttán legalább levonják a tanulságokat, s megpróbálnak konkrét, hoszszú távon is fenntartható stratégiákat kidolgozni. Ehelyett továbbra is csak rövid távon gondolkodnak, a pénzosztásokkal megvásárolható voksokat számolják. Akárcsak elődeik. Aztán lejárnak a választások, visszatérnek Bukarestbe a nemzetközi hitelezők képviselői, a jövő évi költségvetési sarokszámok körvonalazásakor pedig újabb adónemek pattannak ki a fejekből, s kezdődik minden elölről.
A Pató Pál-i hozzáállás tehát idén sem változott, a recesszió sem lökte le trónjáról a hivatalos doktrínává avanzsált kapkodáspolitikát. Vajon meg sem állunk az államcsődig, vagy előtte azért még győzhet a józan ész?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!