2009. július 16., 10:172009. július 16., 10:17
Milánói barátaim mindig rosszallóan mesélték, hogy Dél- és Észak-Olaszország között soha nem épül meg a második vasútvonal, bár a kormány kétévente elkülöníti a pénzt erre a célra. De a déliek az egész összeget tervekre, megbeszélésekre, elegáns konferenciákra és a köztük levő sziesztákra költik... Én mégis mindig úgy éreztem, azok az emberek, ott, a napfényes délen, tudnak élni. Szóval nem erre a fajta semmittevésre gondolok, hanem arra, ami minálunk dívik, a görcsös munkakerülésre, a csak azért is dologtalanságra, nem hagyom magam átverni – úgyse csinálok semmit hozzáállásra.
Arra, amikor megszakadt a vezeték, a gombostűfejnyi résen lövellt a víz pillanatok alatt elárasztva a házat, és nem találtuk a fővezeték elzáróját. A sürgősségi csoport komótosan éppen akkor érkezett, amikor már felhagytunk minden reménnyel. Látva, hogy helyben futunk, a szaki ráérősen fennebb tolta a sapkáját, és így szólt a mellette bámészkodó legénykének: nem kell sietni, a nyolc órából kitelik.
Azóta többször is rám köszönt ez a nyolc órát töltsük el valahogy, erősen sok energiát belefektetve abba, hogy ne tegyünk semmit, s ha mégis, azt is groteszkül lassan. Legutóbb a postás néni cövekelt le az ajtóban, s mondta megállíthatatlanul sérelmeit. A kolléga hasztalan próbált behatolni saját irodájába, a lamentáló falanx folyton útját állta. A sokadik kísérletre emeltebb hangon próbálta eltávolítani az ajtóból az élő és mozdíthatatlannak tűnő akadályt, mire a néni enerváltan szólt rá: mit idegeskedik, fiatalember, a nyolc órából kitelik.
Semmi bajom a postásokkal, újságkihordókkal, hiszen nélkülük én is pusztába kiáltoznék, homokra írnék, de mégis az újságkihordó hölgy ütötte ki nálam a biztosítékot. Mert egyszerűen napokig nem hozott újságot. Sejtettük, hogy van valami perverz összefüggés az időjárás és a napilap késése között, a durva igazság mégis mellbe vágott. Amikor ugyanis összefutottunk, és az újságról érdeklődtem, annak ezért fizetett kihordója kikérte magának és kifakadt: nem bolondult meg, hogy szakadó esőben, villámlás és égszakadás közepette, sártengeren és tócsákon átgázolva hordozza nekem az újságot. Így mondta, szó szerint, hogy ő nem bolondult meg. Szerintem is, inkább mi, akik nem csak a derűs napokra fizettünk elő a lapra. Arra jutottam, ezentúl én is csak akkor dolgozom, ha a szél se lebben.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.