2009. december 11., 13:082009. december 11., 13:08
A választás kapcsán kialakult diskurzus arra enged következtetni, hogy a romániai valóságra sokan megpróbálták ráhúzni a magyarországi viszonyok között kialakult felosztási rendszert. A PSD és az MSZP esetében ez áll is, hiszen mindkettő az egykori állampárt ma önmagát szociáldemokratának valló utódpártja.
Ám a liberálisoknál már nem áll fenn az egyezés. Az SZDSZ ultraliberális, doktrinér kozmopolita irányvonalat képvisel, amely közösségek helyett kizárólag egyénekkel operál, miközben a nemzeti oldalt retrográdnak bélyegzi, ezért szabad vegyértékkel csakis a baloldal felé rendelkezik. A román liberálisok esetében viszont már a „nemzeti” jelző is mutatja, hogy az egyéni jogok tisztelete és a másság elismerése mellett a párt a közösség értékeit is relevánsnak tartja, és inkább jobbközép pártnak tekinthető. A Fidesz–PDL-párhuzam pedig végképp nem áll, hiszen amíg a Fidesz rendszerváltó párt, addig a PDL ugyanolyan kommunista utódpárt, mint a PSD.
Ám tegyük fel, hogy a PDL ma már tényleg jobboldali. Ez esetben azon román etatista-etnicista hagyományok letéteményese, amelyek Romániát a románok országának tekintik, ahol a kisebbségek közösségi jogai nem férnek össze a nemzetállam eszméjével. Ez viszont ellentétben áll a zömében szintén jobboldali, közösségi értékeit, nyelvi, kulturális örökségének megmaradását az egyéni jogokkal egyenértékűnek tekintő romániai magyarság önrendelkezési törekvéseivel.
A PDL már bizonyított: EPP-tagként megakadályozta Tőkés László felvételét a néppárti frakcióba, majd az önálló romániai magyar képviselőcsoport létrejöttének is keresztbe tett. Még a Fidesz sem tudta jobb belátásra bírni, és jelenleg nehezen hihető, hogy ez a hozzáállás változna, hiszen a romániai magyar közösség törekvéseinek kérdésében a két „testvérpárt” érdekei ellentétesek. Szóval nem biztos, hogy szerencsés, ha a román politikai kínálatból csupán a jobboldal vagy a magyarországi pártok iránti szimpátia alapján választunk.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.