Párhuzamos világok létére irányítja a fényt a Hadréven élő romákat illető lakásépítés újabb „fejleménye”.
2013. április 23., 19:092013. április 23., 19:09
Távol áll tőlem eleve bizalmatlanul közelíteni ama prefektusi bejelentéshez, miszerint idén megkezdik a Maros megyei faluban ama 1993 egy vészterhes pillanatában felperzselt lakóházak újraépítését, de engedtessék meg alapos fenntartásokkal kezelni eme hatósági ígéretet.
Pontosan azért az elhallgatott válaszért, amelyet a kormánymegbízott nem ejtett ki, pedig ő is nagyon jól tudja: idestova nyolc éve nem azért nem történt egyetlen kapavágás sem a hadrévi három, mindösszesen három lakóház felépítése tárgyában, mert ez a tétel túlterhelné az állami, illetve megyei/helyi költségvetést, hanem azért, mert az érintett családok cigányok. Miként soha, itt és most sem sértő, pejoratív értelemben használom e népcsoport etnikai hovatartozását meghatározó szót, hanem úgy, ahogyan például a cigánymuzsika, a cigánytánc vagy cigánypecsenye fogalmaink esetében használjuk.
A tényállás adott: Enache asszonyt parafrazálva Románia lassan levédheti az időhúzás, a be nem tartott ígéretek/kötelezettségek és nemzetközi törvényszéki/bírósági ítéletek sajátos itteni változatát. Nincs mit szépíteni: Romániában a többségi nemzet, a magyarság és a lassan talán a legnagyobb számú etnikai kisebbségként számon tartható, de önmagát egységesen megfogalmazni – egyelőre – képtelen cigányság egymással teljesen párhuzamos világot él. Ez testesült meg 1989 után (is) már annyiszor, s újabban éppen a hadrévi példa dúcolja alá ezt a megállapítást. E három etnikai közösség teljesen másképp megfogalmazott világban él, az alapkommunikációnál tovább aligha lép, s a jelek szerint ennek a párhuzamos világnak a létét a strasbourgi emberi jogi bíróság 2005. júliusi ítélete is igazolja, mert aligha érzékeli, hogy – versenycéggel együtt vagy anélkül – a hadrévi vagy máshol élő cigányság társadalmi helyzetére egy, két, akárhány járdalapgyártó cég létesítése távolról sem megoldás.
Miközben Romániában nemcsak a cigányságot, de bennünket, másokat is sokszor és sok területen érint a türelmetlen elutasítás. Egyáltalán: jogállam az a Románia, ahol három lakóháznyi kötelesség betartására sincs akarat?
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
szóljon hozzá!