Ábrám Zoltán

Ábrám Zoltán

Paralimpia Párizsban: nálunk kihívás a fogyatékossággal élők eredményeinek elismerése

2024. szeptember 10., 11:302024. szeptember 10., 16:48

2024. szeptember 10., 11:302024. szeptember 10., 16:48

A korlátozások, a hátrányos helyzetük ellenére a fogyatékossággal élőknek éppen úgy joguk van a sportoláshoz, mint a makk egészségeseknek. Csakhogy ők a fogyatékosságuk típusa figyelembevételével, a részletesen lerögzített kategória alapján versenyeznek.

Meglehet, jóval kevesebben, szűkebb versenyben, mint egészséges társaik, miközben számukra sajátos szabályok, kihívások, körülmények, lehetőségek léteznek. Sőt, sajátos sportágak is, mint a nemlátók számára a csörgőlabda, vagy az értelmi fogyatékosok igényeihez igazított golyósport, a bocsa (boccia).

A kerekesszékesek teniszmérkőzésén alacsonyabban van a háló, és kettőt pattanhat a labda.

A mozgássérült úszók rajtja eltér a többiekétől, míg a vak úszók olyan „csápot” viselnek, amely előrejelzi a medence végén a fordulás szükségességét. A teljes vagy részleges látásukat elveszítettek számára létezik foci is, egyformán bekötött szemmel. A megszokottnál több kategóriában indulnak az úszók, vagy asztaliteniszezők, hogy csak néhány sportágat említsek.

Mert nemcsak férfi vagy női, egyéni vagy páros pingpong létezik, hanem egyesek kerekesszékkel játszanak, mások ép lábbal és sérült kézzel, vagy látszólag egészségesen, mégis idegi vagy egyéb károsodással. A mozgássérült futók is lehetnek műlábasok rövid távon, vagy kerekesszékesek hosszabb távokon. Kerekesszékben, saját lábon, vagy műlábon állva – a fogyatékossággal élő sportolóknak is kijár a pódium, a nyakba akasztott érem, a virágcsokor, a zászlóbontás és a himnusz eléneklése.

Az orvostudomány és a technika vívmányai, az orvosi gyógy- és segédeszközök gyártása már olyan előrehaladott helyzetben van, hogy egy komoly protézissel már-már olyan eredmény érhető el, mint az ép és egészséges sportolónál. Érdekességképpen említésre méltó, hogy a nemlátók futásánál – egyedüli kivételként – nemcsak a nyertes sportoló nyakába akasztanak aranyérmet, hanem az eredményhez nélkülözhetetlen vakvezető is világbajnokká, paralimpiai bajnokká válik. Veni, vidi, vici!

A fogyatékossággal élők számára megrendezett legelső nagyszabású sporteseménynek 1960-ban az első paralimpiai játékok, a Rómában megrendezett „Mozgássérültek Olimpiája” bizonyult.

A paralimpia elnevezés az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szavak összevonásából származik. 1976-tól a paralimpián a paraplégiás sportolók mellett látássérült és amputált versenyzők is részt vehettek. 1988 óta az a gyakorlat, hogy a nyári paralimpiai játékok az olimpia helyszínén, annak befejezése után néhány hétre kerülnek sorra. A nyári játékok mellett 1976-tól rendszeresen megszervezik a téli paralimpiai játékokat is, helyszínük 1992-től megegyezik a téli olimpiákéval. Külön sportesemény a siketlimpia, valamint az értelmi fogyatékos sportolók számára rendezett speciális olimpia.

2024-ben Párizs nyújtott otthont az olimpiának és a paralimpiai játékoknak, az egészséges és a fogyatékossággal élő sportolók számára rendezett legmagasabb szintű sporteseménynek. Néhány héttel ezelőtt a párizsi olimpia nyerteseiről értekeztem, most a frissen befejeződött paralimpia kapcsán vonnék le néhány következtetést. Az olimpiát az Amerikai Egyesült Államok nyerte meg, majd Kína következett, bár összességében a közös uralkodóval rendelkező Brit Nemzetközösség teljesített a legjobban.

A paralimpia fölényes kínai elsőbbséget hozott.

A második helyezett Nagy-Britannia az őt követő Egyesült Államokkal közösen is kevesebb aranyat szerzett, mint Kína egymagában, amelyhez képest Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada összesen kevesebb érmet nyert. Negyedik – az olimpián is fantasztikusan teljesítő – Hollandia lett 27 aranyéremmel, egymillió lakosára jutó több mint három éremmel. Ötödik helyezettként (érmei számát illetően negyedik) Brazília nyújtott kiemelkedő példát a fogyatékossággal élő sportolók eredményessége terén, amihez nyilván szükséges, hogy odahaza megfelelő körülményeket és lehetőségeket biztosítsanak számukra.

Az első tízbe „csak” öt európai ország került, tehát megszűnni látszik Európa hegemóniája a sportban (is). Nagy-Britannia és Hollandia mellett szintén nagyszerűen teljesített Olaszország, Ukrajna (!) és a szervező Franciaország, amely nemcsak a nyári olimpiák, hanem a paralimpiák történetében is a legnagyobb sikerét érte el; ráadásul a közönség buzdítása is jelesre vizsgázott. Számomra váratlanul kitűnő eredményeket ért el Üzbegisztán, Irán, Svájc, Kolumbia és Belgium.

Magyarország (5 arany, 6 ezüst, 4 bronz) 26. lett az éremtáblázaton, és büszke lehet a teljesítményre.

A nagyságában, népességében többszörösen kisebb Magyarország ezúttal a közép-kelet-európai térségben lemaradt Lengyelországhoz képest, de a paralimpiai éremtáblázaton nagyságrendekkel megelőzte a 61-64. helyezett Romániát. Amelynek a helyezése kettős érzéseket és következtetéseket von maga után. Másodszor húzták el a paralimpiák történetében a román himnuszt – először Novák Eduárdnak –, és minden harmadik romániai sportoló (hatból kettő) éremmel térhetett haza, ugyanakkor az alacsony számok nem adhatnak okot büszkeségre, és nem annak a jelei, hogy a fogyatékossággal élők kedvező sportolási lehetőségeket élveznének idehaza. Ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy a szatmári születésű Osváth Richárd magyar színekben indult negyedik paralimpiáján is, ahonnan kivételesen érem nélkül, „csak” ötödik hellyel térhetett haza. Nem Szatmárra, hanem Debrecenbe.

A különböző, gyakran halmozott hátrányokkal küzdő fogyatékosok helyzetét, támogatottságát, társadalmi megítélését jelentős mértékben meghatározzák a sportolási lehetőségeik. A parasportra irányuló figyelem általában összhangban van a fogyatékossággal élőkhöz kapcsolódó támogató készséggel. Úgy tűnik, mifelénk még jelentős kihívást jelent a mentalitás megváltoztatása, miközben a jövő kihívása marad a fogyatékossággal élők eredményeinek elismerése és elismertetése, kiemelten a sport területén is.

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár

korábban írtuk

Magyarország 15, Románia 2 éremmel zárta a paralimpiát
Magyarország 15, Románia 2 éremmel zárta a paralimpiát

Véget ért a párizsi paralimpia, melyen a magyar sportolók összesen 15, a románok 2 érmet szereztek.


szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hergelnek a szavazatunkkal

Bár Magyarországon majd csak két év múlva rendezik a következő országgyűlési megmérettetést, hirtelen választási láz lett úrrá az anyaországi politikai osztály és sajtó bizonyos részén.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Mi már megszoktuk, de parasportolóink mivel érdemelték ki, hogy nem szurkolhat egy egész nemzet nekik?

Szép dolog, hogy az M4 Sport megannyi tudósítóval kint van a párizsi paralimpián, csak ebből mi Erdélyben semmi sem látunk, hallunk.

Balogh Levente

Balogh Levente

A nagy romániai koalíciós haragszomrád-kutyakomédia

Mintha az éjszaka során, egyik napról a másikra felbomlott volna a kormánykoalíció – ez az érzése támadt az embernek a PSD szombati tisztújító kongresszusán elhangzott kirohanásokat olvasva.

Makkay József

Makkay József

Csalók kíméljenek! Hogyan lehet visszaszerezni a kézműves termékek becsületét?

A vásárok túl drágának tűnő választéka az emberek egy részét felpaprikázza: a kistermelő miért kínálja magas áron a termékeit? Aki ezt kifogásolja, nem veszi figyelembe a kézműves áru kézimunkaigényét. Az ágazat megmentése jelentős összefogást igényel.

Balogh Levente

Balogh Levente

De most komolyan, mire jó nekünk egy olimpiai arany?

Sajnálattal kell beismernünk: a párizsi olimpián szerzett aranyérmek hatására tényleg nem csökkent a kenyér, a sör és a téliszalámi ára, sőt a rezsiköltségek sem

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva

Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kényszerpályás iráni bosszú

Ha eddig valaki azt hitte, hogy a gázai izraeli-palesztin háború miatt amúgy is forró konfliktusba süllyedt Közel-Keleten ennél jobban már aligha fokozódhat a feszültség, Iszmail Haníje teheráni meggyilkolása azt bizonyítja: mindig lehet rosszabb.