2009. november 23., 11:322009. november 23., 11:32
Ami azért kissé szomorú, még akkor is, ha a „harmadik út” képviselője, Crin Antonescu is szép eredményt ért el. A nagyarányú részvétel és a számos csalási kísérlet is jelzi: az elnökválasztás nem csupán a pártok, de a polgárok számára is hatalmas téttel bír. Magyar szempontból ugyanakkor ismét csak nem sikerült a mozgósítás: a jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék adatai jelzik, hogy a magyar közösség nem érezte a „sajátjának” az elnökválasztást.
Egyik jelölt ígéretei sem hatották meg, még úgy sem, hogy ezúttal is volt közöttük magyar. A székelyföldieket a jelek szerint egyik magyar politikai oldal sem bírta meggyőzni: sem az MPP, amely a jelenlegi államfő mellett állt ki, sem az RMDSZ, amely Kelemen Hunor személyében olyan jelöltet állított, aki nem rendelkezik a nagy „öregekéhez” hasonló ismertséggel és elismertséggel a magyarok körében. És nem csupán: nem biztos, hogy Borbély Lászlót vagy Frunda Györgyöt ugyanúgy ki merték volna hagyni az államfőjelöltek tévévitájából, mint ahogy azt Kelemennel tették.
Mindemellett az RMDSZ-nek jelölési politikája mellett általános politikáját, a magyarok felé megfogalmazott üzenetét sem ártana újragondolnia. Az elnökválasztás és a népszavazás eltérő részvételi adatai arra világítanak rá, hogy az ellenzéki szavazók egy része nem kívánta voksával legitimálni az alkotmányosság határán táncoló államfői kezdeményezést. A népszavazáson szinte borítékolható volt az igenek győzelme, ám ettől nem sok változik, hisz az csupán véleménynyilvánító jellegű.
Előre vetíti ugyanakkor, hogy Băsescu az eredményre hivatkozva továbbra is a parlament szerepének csökkentését állítja majd kampánya középpontjába. Aminek a folyománya az, hogy a posztkommunista PSD jelöltje kampányolhat majd a parlamentáris demokrácia elszánt védelmezőjeként. És az egészben az a legészveszejtőbb, hogy tulajdonképpen joggal.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.