VEZÉRCIKK – Nincs elég palántája a marosvásárhelyi kertészetnek ahhoz, hogy a főtéren pompázó virágórán magyarul is kirajzolódjon a város neve – ezt a (kizárólag román nyelvű) választ kapták a megyeszékhely főkertészétől azok a valós többnyelvűségért küzdő civilek, akik még júliusban magyar nyelvű beadvánnyal fordultak az ügyben a polgármesteri hivatalhoz.
2014. augusztus 25., 19:542014. augusztus 25., 19:54
A történet hallatán a Kolozsvári Magyar Napok egyik előadása jut eszünkbe, amelyen Csata Zsombor szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa arról értekezett, mennyire költséges a magyarok számára a nyelvi sokszínűség megjelenítése, fenntartása, és hogy számunkra pénzben is mérhető versenyhátrányt jelent az, hogy meg kell tanuljunk románul, miközben a többségiek csupán anyanyelvüket használva is simán elboldogulnak.
Moca Teodoru, a vásárhelyi virágkertészet igazgatójának válasza azt sejteti, ahhoz, hogy magyarul is kivirágozzon a főtéri látványosság, meg kellene vegyük magunknak a palántákat. Nem számít, hogy adófizetéskor nem tesznek különbséget köztünk – ha már annyira akarunk „magyarkodni”, hát fizessünk.
A Kolozsvári Magyar Napok megrendezése rendkívül sokba kerül, de immár ötödször is bebizonyosodott, egyre jobban megéri. Az egyik fontos nyereség az, hogy a zsúfolt vásárban, a koncertek hátsó soraiban, a szórakozóhelyeken egyre több román szót lehet hallani – olyan atyafival is találkoztunk, akiről két sör után kiderült, hogy ha töri is, de beszél, akar beszélni magyarul.
Moca Teodoruról nem tudjuk, mennyire ismer minket, de talán ha kilátogat a Forgatagra, vagy jövő ilyenkor a kolozsvári Farkas utcába, rövid időn belül már nem holmi palántákban fogja mérni a kölcsönös tiszteletet tükröző kétnyelvűség fontosságát. Ugyanezt kérjük a többi intézményvezetőtől, közszereplőtől is.
Ugyanezt kérte a minap Maros megye új magyar alprefektusa – ő a törvény nevében, hivatalos körlevélben szólított fel ugyanarra, amiért mi fesztiválokon, vásárokban, szórakozóhelyeken vagy a tömbház előtt beszélgetve próbálunk mindent megtenni. Reméljük, hogy közösen sikerül.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!