2009. március 06., 11:332009. március 06., 11:33
Kevés polgára lehet ennek az országnak, aki újságot járatva ne szembesült volna még azzal, hogy nem érkezik meg a lap. Sem reggel, sem délben, sem este. A szombati megjelenésekről ne is beszéljünk, a megrendelők eleve hendikeppel indulnak, hiszen a posta kőkeményen betartja az ötnapos munkahetet. Városon még csak-csak megtalálja az ember a lapját szabadárusításban, faluhelyen pedig belenyugszik, hogy hétfőn dupla adagot kap a hírekből. Ez ugye akkor is megoldást jelenthet, ha hét közben nem érkezik meg a lap. Pedig újságolvasó emberek a megmondhatói, milyen idegesítő dolog, mikor késéssel, vagy egyáltalán nem kapják meg aznapi lapjukat. A reggeli kávé ízetlenebbé válik, ha nem kíséri a papír ropogása, vagy a délutáni pihenésnél válik keményebbé az ágy, ha nincs ott a lapozgatnivaló. Az ember jobb esetben rezignáltan, roszszabb esetben felmérgelődve tudomásul veszi, hogy újságja elkallódott valahol a nyomdától a postaládájáig vezető úton. Sebaj, holnap is van nap és lap…
Jómagam is legyintettem jó párszor, legutóbb éppen múlt csütörtökön, amikor hiába vártam mindennapi Krónikámat. Pénteken még láttam rá halvány esélyt, hogy megkapjam az előző napi lapot is (hátha csak rossz napja volt a postásnak!), hétfőre erről lemondtam ugyan, de összevontam a szemöldököm, mint Rózsa Sándor, mikor az aznapi újság sem érkezett meg. Kedden reggel már meg sem lepődtem, hazatérve azonban annál inkább. Az aznapi mellett ugyanis szépen összehajtogatva ott üldögélt a postaládában a hétfői és a múlt csütörtöki lap is. Ekkor merült fel bennem az összeesküvés-elmélet lehetősége. Akárhogy igyekeztem ugyanis, nem találtam logikus magyarázatot arra, hogy a fenébe (elnézést) sikerült négy napig tárolni valahol az előző heti lapszámot. Hacsak... a titkos társaság tagjai a postával összejátszva megkapják az aznapi lapokat, rituálisan ki- és felolvassák, majd visszaadják a postásnak, aki aztán néhány nap késéssel, de kézbesíti. És ez a jobbik verzió, mert legalább valaki olvashat!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok