Eugen Teodorovici volt pénzügyminiszter – aki péntekig Mihai Tudose jelenlegi kormányfő tanácsadójaként tevékenykedett – a jelek szerint tévesen hitte, hogy alakulata, a Szociáldemokrata Párt és az általa irányított kormány legalább bizonyos mértékig hajlandó vagy képes racionálisan gondolkodni, amikor fölvetette: az államosított vagyon visszaszolgáltatását követően meg kellene fontolni a jelentős nyereséggel üzleti tevékenységet folytató román ortodox egyház megadóztatását.

Nos, nem telt el huszonnégy óra a nyilatkozat megtétele után, és Teodorovici már nem volt a miniszterelnök tanácsadója, a PSD elnöke, Liviu Dragnea pedig leszögezte: szó sem lehet az ortodox egyház megadóztatásáról. Pedig nem kell ahhoz ateistának vagy egyházellenesnek lenni, hogy az egyszerű adófizető polgár jogosnak találja Teodorovici felvetését. Igaz ugyan, hogy a kommunizmus idején az ortodoxoktól is koboztak el vagyonelemeket, ugyanakkor végül a nacionálkommunista rendszerben a társutasságot vállaló ortodox egyház jelentős nyereségre tett szert, hiszen megkapta, és sok helyen a mai napig is bitorolja a kommunisták által betiltott görögkatolikus egyház templomait és egyéb ingatlanjait.

1990 után pedig elképesztő vagyongyarapodáson ment keresztül a görögkeleti egyház. Állami és önkormányzati támogatások garmadájából épített templomokat, illetve tett szert ingatlanokra, mára pedig az ország egyik legjövedelmezőbb üzleti vállalkozásává vált. A gyertya- és kegytárgykereskedés mellett nyomdái és könyvkiadói vannak, tucatnyinál is több cégnél rendelkezik részvényekkel, hatalmas erdő- és szántóföldbirtokai vannak, médiabirodalmat működtet – mindezt pedig jókora profittal. Ugyanakkor adót nem fizet, sőt további állami támogatásokért kuncsorog a Bukarestben épülő grandomán székesegyház befejezéséhez.

Márpedig – lássuk be – ez a helyzet még akkor is méltánytalan, ha az állam elvileg még mindig nem szolgáltatott vissza valamennyi, az ortodoxoktól elkobzott ingatlant vagy vagyontárgyat. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a nem hivatalosan, de ténylegesen annál inkább államegyházi státust élvező ortodox egyház hihetetlen összegeket kapott közpénzből, már csak abból a megfontolásból is, hogy híveit az aktuális kormánypártokra való voksolásra buzdítsa.

Ilyen körülmények között pedig – a restitúciós igények rendezését követően – igenis elvárható, hogy a nyereséges cégbirodalmat üzemeltető egyház kivegye a részét a rá eső közterhekből, főleg annak fényében, hogy az állam jelenleg nem képes forrásokat biztosítani az autópálya-építésekre, de még a nyugdíjak folyósítására is alig.

Persze fölmerül, hogy ebben az esetben a magyar történelmi egyházaknak is adózniuk kellene, ami a jövőben szintén indokolt lehet, hiszen van jövedelemszerző tevékenységük. Csakhogy a különbség az, hogy miközben az ortodoxok óriási állami támogatásokat kaptak, a magyar egyházaknak még mindig bíróságon kell küzdeniük ellopott, de még vissza nem adott ingatlanjaik jelentős részéért, és a román állam botrányos bírósági ítéleteken keresztül – lásd az irgalmas rend által épített nagyváradi pénzügyi palota esetét – tovább packázik velük. Mindeközben óvoda-, iskola-, idős- és beteggondozó rendszert működtetnek, és a felsőoktatás működtetéséből is kiveszik a részüket.

Vagyis méltányos esetben a román államnak még akkor is évtizedekig kárpótlást kellene fizetnie nekik, illetve támogatnia kellene a közfeladatok ellátására irányuló tevékenységüket – tehát nem a templomépítést, ahogy ezt az ortodoxok esetében teszi –, ha egy hirtelen csoda folytán minden elorzott magyar egyházi ingatlant már holnap teljes egészében visszaszolgáltatnának.