JEGYZET – Három ifjonc a szokásos félig fekvő pozícióban jó hangosan tárgyalja a buszon a legutóbbi vizsgájuk kimenetelét. Vagyis épp az egyetemről jönnek, más szóval a közeljövő értelmiségijei.
2014. június 30., 20:202014. június 30., 20:20
2014. június 30., 20:292014. június 30., 20:29
Ahhoz képest kissé túlburjánzó a nyelvezetük, minden szóközbe beszúrnak egy-egy nemi szervet vagy a szervekkel végzendő cselekvés technológiai részletezését, de hát a fiataloknak ez a fő gondjuk, majd leszoknak a szóbeli emlegetésről, ha valóságos cselekvési teret kapnak. Amelyik kutya ugat… Nem lehet nem hallani, olyan hangerővel kommentálják a vizsgázók és vizsgáztatók kalandjait.
Figyelni nem figyel rájuk senki, csak amikor egyszerre megugrik a szervek száma, és már csak három trágárságot követ egy-egy értelmesebb szó. Egy keresztnevet emlegetnek – ő lehet a hiányzó legény a négyes fogatból – és egy családnevet, ami feltehetőleg az egyik tanárjuk neve. A rengeteg fajfenntartó kifejezésből az is kiderül, mit merészelt az egyetemi oktató elkövetni barátjukkal szemben: elküldte a könyvtárba, hogy készítsen el egy írott beszámolót. Na ezután következett csak az igazi szitokáradat – mégpedig a könyvtár címére.
Fantáziájuk egyszerre szárnyakat kapott, és olyan „telitalálatok” hagyták el ajkukat, mint például a könyvtár édesanyjának az alteste, ahová sürgősen vissza kellene bújnia az említett intézménynek. Ki hallott már ilyet: írott beszámolón, meg könyvtár! Hát hol élünk, és különösen mikor, hogy egy vén ilyen meg olyan erre mer vetemedni?
„Szónoklatuk” hallatán párhuzamosan két képzettársítás is beugrott. Arról, hogy mit jelentett egyetemista korunkban a könyvtár, inkább nem szólok, mert rám sütik, hogy inkább kövessem a dinoszauruszokat a kihalás útján, a másik asszociációt viszont szeretném megemlíteni. Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versének híres sora jutott eszembe, az akkor még rongyhulladékból készített papírra utaló „Országok rongya! könyvtár a neved”, illetve az egyik ezt követő kérdés, a „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”
Azóta se hagy nyugodni ez a kérdés, különösen, mert egy kicsit átigazítottam, a legényekkel történt együtt buszozás „emlékére” úgy, hogy mehet-e majd a világ elébb, ha valamikori és majdani könyvei ilyesfajta „értelmiségiek” kezére kerülnek?! Ezek máris eleve undorodnak a könyvtől, legföljebb a tűzgyújtás jut csak róla az eszükbe. A könyvtár pedig?! Ugye bocsánatos az átigazítás?
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!