2010. február 02., 10:542010. február 02., 10:54
Előbbi írónő volt, írásaiban még sokáig élni fog, főleg az éleslátást, a fanyar humort, iróniát és öniróniát kedvelők körében. Róla a magam módján már megemlékeztem, most viszont ez utóbbiról szeretnék írni néhány sort. Óriás a kicsik között – leginkább így lehetne jellemezni azt a madárcsontú nénikét, aki a hétköznapi kisemberek életét élte, mégis meghatározó, markáns egyénisége volt annak a közösségnek, ahol élt.
Élete utolsó éveiben a főtérhez közeli lakásának ablakában levegőzött a nyári napokon, de kevesen tudtak úgy elmenni mellette, hogy ne szóljanak hozzá, ne érdeklődjenek hogyléte felől. Pedig a „csalás lehetősége” adott volt, hiszen a néni látása akkoriban már erősen korlátozott volt, az embereket a hangjuk alapján ismerte fel. Mégsem lehetett az embereknek annyira sürgős dolguk, hogy legalább egy percre meg ne álljanak beszélgetni vele.
Mindenről volt véleménye, minden érdekelte és hatalmas élettapasztalatát szívesen megosztotta mindenkivel. Többek közt ismerte a kisváros valamennyi polgármesterét, kezdve a múlt század eleji elsőtől a jelenlegiig, figyelemmel követte ténykedésüket, a város érdekében kifejtett munkásságukat, és igen, a hibáikra is rávilágított.
De vele beszélgetve megismerhettük az örmény közösség mindennapjait, a város fejlődésében kifejtett meghatározó szerepüket. Közben a hozzá közelállók életének alakulását is nyomon követte, név szerint rákérdezett a távolban élő gyerekekre, unokákra, és őszintén tudott örülni minden apró sikernek. Méltósággal viselte előrehaladott korának minden nyűgét-baját, noha nem egyszer fakadt ki keserűen: „Engem a Jóisten itt felejtett...”
Aztán keserűségét mosolyt fakasztó történetekkel enyhítette régi emberekről, mesés bálokról, leány- és legényegyletek tevékenységeiről. Mindent tudott, mindenhez hozzászólt, és igyekezett az őt érintő ügyeket pontosan, szépen elrendezni. Még a temetését is! Ugyanis nem én vagyok az egyetlen, akit a városból meghívott a saját temetésére, mert szerinte úgy szép egy temetés, ha sokan kísérik az elhunytat utolsó útjára. Ezért, és a többi ismeretlen nemes cselekedetéért tekinthető óriásnak Gyergyószentmiklóson Áskó néni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok