2010. február 02., 10:542010. február 02., 10:54
Előbbi írónő volt, írásaiban még sokáig élni fog, főleg az éleslátást, a fanyar humort, iróniát és öniróniát kedvelők körében. Róla a magam módján már megemlékeztem, most viszont ez utóbbiról szeretnék írni néhány sort. Óriás a kicsik között – leginkább így lehetne jellemezni azt a madárcsontú nénikét, aki a hétköznapi kisemberek életét élte, mégis meghatározó, markáns egyénisége volt annak a közösségnek, ahol élt.
Élete utolsó éveiben a főtérhez közeli lakásának ablakában levegőzött a nyári napokon, de kevesen tudtak úgy elmenni mellette, hogy ne szóljanak hozzá, ne érdeklődjenek hogyléte felől. Pedig a „csalás lehetősége” adott volt, hiszen a néni látása akkoriban már erősen korlátozott volt, az embereket a hangjuk alapján ismerte fel. Mégsem lehetett az embereknek annyira sürgős dolguk, hogy legalább egy percre meg ne álljanak beszélgetni vele.
Mindenről volt véleménye, minden érdekelte és hatalmas élettapasztalatát szívesen megosztotta mindenkivel. Többek közt ismerte a kisváros valamennyi polgármesterét, kezdve a múlt század eleji elsőtől a jelenlegiig, figyelemmel követte ténykedésüket, a város érdekében kifejtett munkásságukat, és igen, a hibáikra is rávilágított.
De vele beszélgetve megismerhettük az örmény közösség mindennapjait, a város fejlődésében kifejtett meghatározó szerepüket. Közben a hozzá közelállók életének alakulását is nyomon követte, név szerint rákérdezett a távolban élő gyerekekre, unokákra, és őszintén tudott örülni minden apró sikernek. Méltósággal viselte előrehaladott korának minden nyűgét-baját, noha nem egyszer fakadt ki keserűen: „Engem a Jóisten itt felejtett...”
Aztán keserűségét mosolyt fakasztó történetekkel enyhítette régi emberekről, mesés bálokról, leány- és legényegyletek tevékenységeiről. Mindent tudott, mindenhez hozzászólt, és igyekezett az őt érintő ügyeket pontosan, szépen elrendezni. Még a temetését is! Ugyanis nem én vagyok az egyetlen, akit a városból meghívott a saját temetésére, mert szerinte úgy szép egy temetés, ha sokan kísérik az elhunytat utolsó útjára. Ezért, és a többi ismeretlen nemes cselekedetéért tekinthető óriásnak Gyergyószentmiklóson Áskó néni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok