Önsorsrontás energiaügyben (is)

Az év eleje óta megháromszorozódott, történelmi csúcsra emelkedett a földgáz világpiaci ára, ami energiaválsággal, Nyugat-Európában már gyártóüzemek leállásával fenyeget. A piaci várakozások szerint a gáz megawattóránkénti ára csak jövő tavasszal csökken majd hatvan euró alá, a jelenlegi árrobbanás előtti szintet pedig legkorábban 2024-ben érheti el. A szakértők többsége a Kreml ügyködését látja a drágulás hátterében. Eszerint a földgáz árának drasztikus emelkedését az okozta, hogy az orosz állami Gazprom vállalat csökkentette a Nyugatnak szánt gázszállításokat a vitatott Északi Áramlat–2 gázvezetéket gyors üzembe helyezése céljából.

A politikailag kevésbé elfogult elemzők ugyanakkor csupán egy Moszkvának kedvező helyzetelőnyről beszélnek. Szerintük, mivel nincsenek hosszú távú szállítási szerződések, és megszűnt a földgázár olajárhoz kötöttsége, a gáz ára rövid távon alakul ki, in­gadozóvá válik, ha hiány van, máris meglátszik az árban. Az átlagosnál hidegebb előző tél miatt a németországi, de több más ország gáztárolóinak töltöttségi szintje is mélyponton van. Ráadásul nemcsak Európában, hanem Ázsiában is megnőtt a kereslet.

Románia ma jelentős gázimportra szorul. Az árliberalizációval párosulva régen látott válságot okozhat az energiaárak egekbe emelkedése. Pedig alakulhatott volna ez másként is. A Petrom és az ExxonMobil 2012 februárjában jelentették be: jelentős földgáztartalékot fedeztek fel a Fekete-tenger alatt, Románia kontinentális talapzatában. Akkor arról szóltak a hírek, hogy Európa harmadik legnagyobb földgáztermelője lehet Románia, ha beindul a kitermelés. Tanulmány is készült, mely szerint az említett lelőhely kiaknázása 2040-ig mintegy 26 milliárd dollárt hozhat a román költségvetés számára, az ezzel kapcsolatos beruházások pedig harmincezer munkahelyet teremthetnek. 2013-ban Victor Ponta akkori miniszterelnök büszkén beszélt arról, hogy Románia öt-tíz éven belül energetikai szempontból független lesz.

Aztán jött a már jól ismert „autópálya-effektus”. Közbejött valami kis gond. A befektetők már épp indították volna a projektet, amikor a parlament módosította az adózást szabályozó offshore törvénycsomagot, azaz menet közben változtatott a korábban rögzített játékszabályokon. Ami az üzleti világban nem éppen a megbízhatóság, a kiszámíthatóság jele. El is kezdődött az azóta is tartó huzavona a befektetők részéről. Az amerikai Exxon közben már a projektből való kiszállás mellett döntött, ötvenszázalékos érdekeltségeit a kormány számításai szerint az állami Romgaz veszi át, amely így az osztrák OMV–Petrommal közösen láthat neki a befektetésnek. Amennyiben teljesülnek a jogi és gazdasági feltételek, ami a jobboldali kormány által megígért új offshore törvény elfogadását is jelenti. Hogy ez mikorra várható? Nem tudjuk.

A korábbi ígéretekkel, avagy inkább álmokkal ellentétben energetikai önellátás olyannyira nincs, hogy csillagászati árú, importból származó gázra várnak a nagyrészt kiürült romániai tárolók. A fekete-tengeri kitermelés végeláthatatlan elhúzódása jóval több egy elszalasztott lehetőségnél. Mégsem lepődünk meg rajta.