2011. november 30., 09:452011. november 30., 09:45
S nem azért, mert tudjuk, hogy a politikában aranyszabály a „soha ne mondd, hogy soha”, hanem mert a bukaresti ellenzék olyan kamikazepolitikába kezdett, amelynek eredménye könnyen az lehet, hogy a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal nem akar majd szóba állni senki. Az önpusztításba hajló ámokfutásért Victor Ponta PSD-elnök a felelős, aki elődje, Mircea Geoană kiebrudalása esetében is bebizonyította: alkalmatlan a legnagyobb romániai politikai alakulat irányítására (az országéra végképp), hiszen úgy akarta megmutatni, ki az úr a házban, hogy közben magára gyújtotta az egész épületet.
Nagy az esélye, hogy az USL pártszövetség nem éri meg a jövő évi választásokat, hanem felbomlik Ponta és Crin Antonescu politikai amatőrizmusa miatt. A PSD és a PNL berkeiben napról napra nő azoknak a tábora, akik szerint a sziámi ikrekhez hasonlóan elválaszthatatlan (külön-külön már sajtótájékoztatóra sem képesek) társelnökök nem a hatalomba, hanem további négy év ellenzékiségbe kormányozzák pártjaikat. Ráadásul Ponta számára végképp nincs mentség, hiszen ha kicsit is körülnézne saját pártcsaládja, a környező kelet-európai államok posztkommunista alakulatai háza táján, talán rájönne, hogyan nem kell politizálni. Szlovákiában az ismét hatalomra törő Robert Fico szalámizta, majd falta fel a reformkommunistákat, Lengyelországban az októberi parlamenti választások kudarca óta még elnöke sincs az utódpártnak, míg a cseh parlamentben negyedik erőként jelen lévő kommunista alakulatot a betiltás fenyegeti. És persze nem érzik jól magukat a magyar szocialisták sem, akik a tavalyi választásokon elszenvedett súlyos vereség óta ugyancsak osztódással szaporodnak, bár Gyurcsányék kiválása egy megtisztulással is felér.
Nos, ezek a külföldi példák intő jelként szolgálhatnának a PSD számára, hogy választási vereséget nemcsak politikai ellenfelétől, de saját magától is elszenvedhet egy párt. Az olyan pedig pláne, amelynek egyetlen „koherens” stratégiája a töltött káposzta újramelegítésében merül ki, és amely ismét nekiveselkedik az államfő egyszer már kudarcba fulladt felfüggesztési kísérletének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok