2010. február 08., 10:532010. február 08., 10:53
Nekik biztosan európai szintet meghaladó sebességgel jönnének le a világhálóról a legújabb mozisikerek. Városon persze minden könnyebb, velük van a térerő is. Azon viszont senki sem aggódik, mi lesz a szegény falusiakkal. Nekik se telefon, se rádiójel. A tömbházlakók nagy igényességgel válogathatnak a különféle szolgáltatók között, és csupán csak azon kell morfondírozniuk, hogy egy kábelen jusson be a lakásukba a telefon, internet és tévé, vagy külön szálakon tartsák a kapcsolatot a nagyvilággal.
Ezzel szemben a vidékiek nagy részének csak a friss levegőből jut több. Az sem kevés, de azért téli időben nem kellemes több kilométert utazni, megnézni, mit üzen a 20 éve kivándorolt nagybácsi. Még manapság is, a sokat hangoztatott uniós időkben, a minduntalan emlegetett 21. században, a nyugati határtól alig pár kilométerre van olyan település, amelynek sem vezetékes vize, sem kábeles távközlése nincsen. Persze van olyan romániai falu is, amelyben eddig még egyetlen méternyi aszfaltutat sem épített a mindenkori pártunk és kormányunk. Ott az életet adó folyadékot a nótából ismert kiskút, kerekes kút, a Riska meg a sarki köpködő adja, ellenben hipergyors a szélessávú internetük.
Ez a jobbik eset, mert az ott lakók legalább le tudják tölteni azokat a programokat, amelyekkel szépen ki lehet retusálni a falujukról készült torz képeket. Ám azokban a falvakban, amelyekben az említett luxus nincsen meg, csak hallomásból ismerik az internetet, mint koldus a zsíros kenyeret. Egyik barátom igen a Teremtő háta mögött lakik, és náluk nincsen semmiféle internet. Felbuzdulva a mobilnet-technológia hallatán, beszaladt városra, és meg szerette volna kötni a kétéves szerződést, jó magasra emelve személyijét, hogy lássák, merre lakik. Már épp láttamozta volna a hűségnyilatkozatot, mikor az eladó felhívta a fővárosi központot, és megtudta, azon a környéken nincsen jele a szolgáltatónak, hiába reklámozták nagy plakátokon, hogy lefedik az ország 90 százalékát. A térképükön rajta van a település mint potenciális internetezési lehetőség, de azon a helyen a virtuális világ nem létezik fizikai valójában.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.