Oltás és nyitás

Minden ország más és más, egy valami azonban mindenütt közös: a megfelelő tájékoztatás hiánya, az álhírek futótűzként való terjedése, a hol indokolt, hol patologikus gyanakvás, a védőoltásokkal szembeni fenntartások miatt egy jelentős réteg hallani sem akar az immunizálás eme formájáról, vagy egyelőre kivár. Még annak árán is, hogy megfertőződik, és az új típusú koronavírus akár súlyosan káros hatást gyakorol a szervezetére.

Bár az Egyesült Államok lakosságának közel egyharmadát teljesen beoltották eddig a Covid–19 ellen, a tengerentúl széles skálán mozognak a vakcinálásért kínált ellentételezések. Akad, ahol pénzt, az év minden napjára jutó jeges fánkot, múzeumi jegyeket és még marihuánát is kínálnak különböző államok és vállalatok, hogy meghozzák a szkeptikusok kedvét a koronavírus elleni oltáshoz. Nem véletlen, hiszen az új cél az, hogy a július 4-i függetlenség napjáig a felnőtt lakosság 70 százaléka megkapjon legalább egy adag vakcinát.

De hasonló „mézesmadzagért” nem is kell elmenni ilyen messzire. Június második felétől életbe lép az elsősorban szabad utazásra feljogosító európai zöldigazolvány, de sokan ezt se várták/várják meg, Magyarországon a védettségi igazolvány alapján számos szolgáltatáshoz hozzáférnek, intézménybe, vendéglátóipari egységbe belépést kapnak a beoltottak, Olaszország hamarosan bevezeti nemzeti zöldkártyáját, mellyel az olasz és külföldi turisták szabadon, karanténkötelezettség nélkül mozoghatnak az országban, Németországban pedig kijárási korlátozások alól is felmentést kapnak az immunizáltak. De tovább is van, mondjam még? Szerbiában 25 euró értékű pénzjutalomban részesülnek, akik beoltatják magukat.

Biztosan sokan tartják meghökkentőnek az oltakozásra való buzdítás eme módszereit, egyesek egyenesen lefizetésnek, megvesztegetésnek fogják nevezni, és további összeesküvés-elméleteket fognak gyártani a pandémia mesterséges kirobbantásáról, a járvány mögött álló globális érdekekről. Megtehetik, elvégre mindenkinek meglehet a maga véleménye. A vírusról, pandémiáról alkotott vélekedéseken, az egyéni érdekeken túl azonban elsődlegesek a közösség, a társadalom érdekei, különösen világjárvány idején. Bárki megteheti, hogy nem vesz tudomást a kockázatokról, az előbetegségek nélkül intenzív osztályra került vagy elhunyt fertőzöttekről, és meggyőződéssel állíthatja, hogy bizony rá semmilyen veszélyt nem rejt a koronavírus. Csakhogy a valóság nem őket igazolja, a realitás az, hogy makk­egészséges embereket is képes ledönteni a vírus, hogy megfelelő átoltottság, nyájimmunitás nélkül nem szabadulunk a járványtól, és jó ideig nem kaphatjuk vissza a Covid előtti életünket.

Éppen ezért múlik nagyon sok azon, hogy a román hatóságok miként tudják meggyőzni a lakosság még be nem oltott részét az immunizálás fontosságáról. Miközben elmondható, hogy mára immár megannyi lehetőség nyílik a koronavírus elleni oltakozásra Romániában, és gyakorlatilag csak az nem oltatja be magát, aki nem akarja, az ország meglehetősen rosszul áll a védettség, az oltás üteme terén. Az Európai Unió szintjén már sikerült beoltani a lakosság negyedét (kiugró arány a 46 százalékos máltai és a 41 százalékos magyarországi arány), Romániába mindössze a népesség mintegy 17 százaléka kapta meg az oltást eddig, vagyis messze még a nyári hónapokig betervezett 60-70 százalékos átoltottság elérése.

A bukaresti kormánynak meg kell értenie: nem elég csak meglebegtetnie a nyitást, hanem érdekeltté is kell tennie az embereket (mindenekelőtt a vakcinaszkeptikusakat, a kivárókat) abban, hogy beoltassák magukat. Márpedig ez csak úgy érhető el, ha a beoltottak szabad bejárást kapnak rendezvényekre, éttermekbe, intézményekbe, munkahelyre stb. Ami nem előjog, nem diszkrimináció, hiszen ugyanezt megtehetik a kockázatot felvállalók, a be nem oltottak is azáltal, ha negatív tesztet mutatnak fel. A jelenlegi kivárással, ígérgetésekkel azonban nehezen tartható fenn az oltási kedv, nem lesz meg a nyájimmunitás, és akkor nem zárhatóak ki az újabb járványhullámok – a járulékos korlátozásokkal együtt.