2008. december 15., 09:462008. december 15., 09:46
Ezen termékek jelentős hányada úgynevezett multinacionális üzlethálózatokon keresztül jut el a vásárlóhoz, és hatalmas üzletházakban forgalmazzák őket. Olyan helyeken, ahol óriási kerekes bevásárlószekerekbe lehet rakni a terméket, és plafonig érő polcsorok zúdítják az emberre a rengeteg áruféleséget. Az ilyen helyeken engem leghamarabb a félelem kerít hatalmába, és rendszerint üres kosárral jövök ki. Mert ugyebár, rettentő ciki lenne abban a hatalmas kerekes kosárban, mondjuk egy szelet csokoládét odatolni a kasszához, többre pedig nem futja. Szóval, nem szeretem az ilyen üzleteket, mert igenis, vagyok én annyira régi vágású, hogy inkább a kis sarki boltban vásárolok, ahol a napi bevásárlás mellé nem kötelező módon, hanem szívből és lélekből jön a mosoly. Ahol alkalomadtán még azt is megtudhatom, kinek a fia kinek a lányát vette feleségül, vagy hogy éppen kik válnak, illetve kinek a kicsodája halt meg a tegnap esti szörnyű balesetben.
Na de, fejlődik a világ, és az én kedves kisvárosomban is kezdenek megjelenni a mamutüzletek, amelyek elsősorban az olcsón kínált termékeikkel próbálnak vásárlót szerezni. Minap a mi negyedünkben is nyílt egy ilyen, éppen a kedvenc kis sarki boltommal átellenben. Hozták is a hírt a szomszédasszo-nyok: „siess, mert olcsó, friss csirkemellet osztanak az új üzletben”. Igaz, hogy különösebben nem állt szándékomban csirkemellet venni, de mivel éppen utamba esett, hát benéztem. Nahát, olyan tolongást, mint ami ott volt, utoljára 1989 karácsonya előtt láttam. Mindenki csirkemellet vásárolt, és többen is biztattak: „vegyél te is, olcsó”. Én azonban csak álltam és gondolkoztam: hol vághatták le azt a csirkét, hogyan, milyen körülmények közepette szállították ide, hogy még mindig frissnek merik nevezni?! Aztán átballagtam az út túlsó oldalán lévő kedvenc kisboltomba, és ott megvettem drágán a fagyasztott csirkemellet. Mert tudom, hogy olcsó húsnak... De tovább Önök is tudják...
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.