Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, hogy a több mint két éve kirobbant polgárháború sújtotta Szíriában uralkodó állapotokat a nemzetközi közvélemény többé nem nézheti ölbe tett kézzel, az arab állam elleni katonai intervenció pedig eldöntött tény a nagyhatalmak körében.
2013. augusztus 25., 19:362013. augusztus 25., 19:36
Hogy valamit tenni kell, az teljesen egyértelmű, de elsősorban nem a múlt héten elkövetett vegyifegyver-támadás tette azzá. A Bassár el-Aszad vezette rezsim tulajdonképpen már azzal rászolgált bukása kierőszakolására, hogy az ellenzéke elleni fellépéssel mintegy százezer szíriai polgár haláláért felelős, ráadásul a polgárháború elől menekült szír gyerekek száma átlépte az egymilliót. Ha csupán ezeket a „száraz tényeket\" nézzük, a damaszkuszi hatalomnak mindenképpen mennie kell.
De nem mindegy, hogyan. Hírek szerint az Egyesült Államok a Koszovóban 1999-ben végrehajtott légicsapások mintájára azt fontolgatja, hogy szükség esetén akár az ENSZ felhatalmazása nélkül, a NATO támogatásával adhatna választ a vegyi fegyverek szíriai bevetésére. Márpedig ez veszélyes precedensek megismétlését jelentenék, szakértők ugyanis nem győznek emlékeztetni: Jugoszlávia bombázása után kiderült, hogy az intervenció indoklásaként felhozott koszovói faluban nem folyt népirtás.
És mi is jól emlékszünk arra, miként dőlt össze később kártyavárként a Szaddám Husszein megbuktatásának szükségességét magyarázó, tömegpusztító fegyverek meglétéről szóló tétel. Ettől függetlenül a világ csak jobb lett Milosevics, Husszein, Kaddhafi és a többiek kiiktatásával, azon is el kell gondolkodni azonban, hogy mi maradt utánuk a Washington által kierőszakolt váltás után.
Afganisztánban, Irakban, Líbiában és számos más államban egyértelműen káosz, és így vagy úgy, de ugyanez a sors vár Szíriára is. Amelynek esetében Barack Obama nyilvánvalóan óvatosabb, ez azonban nem elég: egy katonai csapás esetén nem lenne szabad megspórolnia az ENSZ jóváhagyását. Ha ugyanis e nélkül nyomja meg a bombák elindítását jóváhagyó vörös gombot, Moszkva és Peking felhergelésével további nemzetközi konfliktust szít, és újabb puskaporos hordót robbant a Közel-Keleten. Elődei és saját példájából nem okulva: a nemzetközi jog megsértésével.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!