2010. augusztus 25., 11:252010. augusztus 25., 11:25
De az utóbbi 20 évben a munkavállalók-nyugdíjasok aránya nagyon megváltozott, ahelyett, hogy 4 dolgozó tartana el egy nyugdíjast, most másfél nyugdíjas jut egy dolgozóra. (Tele a rendszer kiskapukkal, a rendes korhatár, és ledolgozott idő betartása egyre kevésbé jellemző.) Másrészt: egyre kevesebb a gyerek és olyan négymillió (!) munkaképes lakos vándorolt ki közben jobb tájakra. Harmadszor: a pár éve Romániában elindított magánnyugdíjrendszer nem olyan mesebeli erszény, amibe egyre kevesebbet teszel be (lásd: megszorító intézkedések), de elvárod, hogy sokat vehess majd ki.
Ezek makacs tények. Így zsákutcába jutunk. Ha lenne bátorsága valamelyik felelősnek kimondani: így NEM lesz többé állami nyugdíj az X évnél fiatalabbaknak, és így a magánnyugdíjrendszert SEM lehet fenntartani, akkor hosszú távon nyert ügyünk lenne. De melyik párt olyan balga, hogy megmondja az igazat, és sok millió szavazót egy másik párt karjaiba dobjon? (A többség nem racionálisan, hanem egyszerű jelszavakra szavaz, és hamar felejt.)
Jelentem a bizoccságnak (sic!), van alternatíva. Sőt évszázadokon keresztül működött, amikor NEM volt nyugdíj. (A legelső nyugdíjtörvényt 1889-ben fogadtatta el Bismarck Némethonban.) Modern verziója Skandináviában jó, s ott nincs nyugdíjkorhatárgond. Ez az öngondoskodás. Leegyszerűsítve: tudatos takarékoskodás az öregkorra, a gyerekek jövedelmének egy része a szülő nyugdíját képezi. Az állam elősegíti, hogy gyereknevelésbe fektessünk. Szinte hallom a korosztályom nyafogását: „Jaj, ezt nem kell, ez nehéz, ÉN most akarok mindent, nekem!”
Lássuk tehát a másik lehetőséget. Tegyük fel, hogy a mostani dolgozó fiatalok végül is elfogadják a 70 éves nyugdíjkorhatárt, mindenki nyugodt lesz, hiszen „minden megoldódott”. És nem változik semmi, különösen a gyerekvállalásban és elvándorlásban. 2030-ban pedig kisül (fogadok bárkivel), hogy 70 év sem elég. Sebaj – mondja a brüsszeli főfityfiritty utóda akkor – „elgondolkozhatunk középtávon” (vagyis 2050-re) a 75 éves nyugdíjkorhatáron… Kedves jelenlegi, becsületes fiatal munkavállaló, gratulálunk! Ön a nyugdíjtalanságot választotta az imént.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.