2010. augusztus 25., 11:252010. augusztus 25., 11:25
De az utóbbi 20 évben a munkavállalók-nyugdíjasok aránya nagyon megváltozott, ahelyett, hogy 4 dolgozó tartana el egy nyugdíjast, most másfél nyugdíjas jut egy dolgozóra. (Tele a rendszer kiskapukkal, a rendes korhatár, és ledolgozott idő betartása egyre kevésbé jellemző.) Másrészt: egyre kevesebb a gyerek és olyan négymillió (!) munkaképes lakos vándorolt ki közben jobb tájakra. Harmadszor: a pár éve Romániában elindított magánnyugdíjrendszer nem olyan mesebeli erszény, amibe egyre kevesebbet teszel be (lásd: megszorító intézkedések), de elvárod, hogy sokat vehess majd ki.
Ezek makacs tények. Így zsákutcába jutunk. Ha lenne bátorsága valamelyik felelősnek kimondani: így NEM lesz többé állami nyugdíj az X évnél fiatalabbaknak, és így a magánnyugdíjrendszert SEM lehet fenntartani, akkor hosszú távon nyert ügyünk lenne. De melyik párt olyan balga, hogy megmondja az igazat, és sok millió szavazót egy másik párt karjaiba dobjon? (A többség nem racionálisan, hanem egyszerű jelszavakra szavaz, és hamar felejt.)
Jelentem a bizoccságnak (sic!), van alternatíva. Sőt évszázadokon keresztül működött, amikor NEM volt nyugdíj. (A legelső nyugdíjtörvényt 1889-ben fogadtatta el Bismarck Némethonban.) Modern verziója Skandináviában jó, s ott nincs nyugdíjkorhatárgond. Ez az öngondoskodás. Leegyszerűsítve: tudatos takarékoskodás az öregkorra, a gyerekek jövedelmének egy része a szülő nyugdíját képezi. Az állam elősegíti, hogy gyereknevelésbe fektessünk. Szinte hallom a korosztályom nyafogását: „Jaj, ezt nem kell, ez nehéz, ÉN most akarok mindent, nekem!”
Lássuk tehát a másik lehetőséget. Tegyük fel, hogy a mostani dolgozó fiatalok végül is elfogadják a 70 éves nyugdíjkorhatárt, mindenki nyugodt lesz, hiszen „minden megoldódott”. És nem változik semmi, különösen a gyerekvállalásban és elvándorlásban. 2030-ban pedig kisül (fogadok bárkivel), hogy 70 év sem elég. Sebaj – mondja a brüsszeli főfityfiritty utóda akkor – „elgondolkozhatunk középtávon” (vagyis 2050-re) a 75 éves nyugdíjkorhatáron… Kedves jelenlegi, becsületes fiatal munkavállaló, gratulálunk! Ön a nyugdíjtalanságot választotta az imént.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok