JEGYZET – A hazai közélet sok-sok furcsaságának egyike, hogy bizonyos gombok egyetlen érintésre kettős parancsot képesek szétküldeni, ráadásul egymással ellentétes irányú parancsokat: az államelnöki székért fű alatt már hónapok óta zajló kampány hivatalos beindítása egyben kivonta a forgalomból a honszülők népes hadát.
2014. október 07., 19:362014. október 07., 19:36
Lezárták a parlamentet, ellenőrizték, nem maradt-e véletlenül egy-egy túlbuzgó ügyintéző az irodájában, aztán eltűztek a honatyák és honanyák, ki-ki ahová szíve vágyott. Hivatalosan természetesen nem így hangzott a bejelentés, hanem súlyos gondoktól terhelt ábrázattal közölték a frakcióvezetők, hogy egyelőre kénytelenek elhagyni a fővárosi törvényhozási küzdőteret, mert mindnyájuknak a saját választókerületükben adódnak bokros teendőik.
Érdekes volt látni, ahogy kotnyeles riportereknek ama kérdésére, hogy ezek szerint az épphogy megkezdett munkát újabb, beláthatatlan időtartamú vakációzással spékelik-e meg, a szocdem szenátorok főnöke, aki egyben az ifjú miniszterelnök és szépreményű elnökjelölt apósa is, komolyan megsértődött, és mondhatni kikérte magának ezt az aljas, rosszindulatú stb. gyanúsítgatást.
Összevonta szemöldökét, és mintha bugyuta nebulóknak szólna, úgy oktatta ki a kérdezők hadát, mi is a különbség a súlyos, emberpróbáló munka és a láblógatásban kimerülő vakációzás között. Majd felkapta a fejét, és sértettségének jelképes uszályát vonszolva maga után kivonult.
Bevallom, hogy bár rég voltam értetlenkedő elemista, de nem igazán értettem okfejtésének logikáját. Mert csak azt ismételgette, hogy a kampányban minden választott honszülőnek kutyakötelessége segíteni aktuális pártjának jelenlegi jelöltjét, mégpedig ott, ahol ő maga a legotthonosabban mozog, vagyis a két esztendeje rá szavazók körében.
Leginkább az volt számomra homályos, miért is gondolja bárki, hogy a kétévente feltűnő arcokra olyan jól emlékeznek a szavazók, hogy egyetlen intésükre vagy esetleg bőven áradó szavaikra fejvesztetten fogják az általuk ajánlott egyén nevére ütni a pecsétet.
Hát igen, ilyen nehéz ez a honatyai-anyai feladat! Már ejtettünk egy pár szót különleges igényeikről, kezdve a kiváltságosok gyógyszertárától, éttermétől, a sokuk családi házához közel eső luxushotelek lakosztályáig, de ez a kampányürügy miatt hónapokra lezárt, közpénzekből busásan megfizetett törvénykezés kimeríti a nyugalom után édes a pihenés fogalmát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!