VEZÉRCIKK – Az anyanyelv nemzetközi napjáról sokféleképpen meg lehet emlékezni: felolvasásokkal, előadásokkal, könyvbemutatókkal, konferenciákkal, netán villámcsődülettel vagy „partizánakciókkal”. Ám idén az élet úgy hozta, hogy február 21-én Kolozsváron leginkább a megyei törvényszék „tett ki magáért” e jeles napon azzal, hogy alapfokon kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére kötelezte a kincses város polgármesteri hivatalát.
2017. február 22., 23:292017. február 22., 23:29
A mosolyt fakasztó, szívmelengető egybeesés minden bizonnyal a véletlen szüleménye: bár csak később közlik a részletes indoklást, nehezen hihető, hogy a bíróság az UNESCO által 1999-ben elfogadott világnap, a Föld nyelvi sokszínűsége és gazdagsága előtt tisztelegve adott (részben) igazat a felperes Minority Rights Egyesületnek. Hiszen ennél jóval megalapozottabb érveket is felsorakoztattak a nyelvi érvényesülésért harcoló civilek, akik joggal hivatkozhattak egy 2002-es kolozsvári tanácshatározatra, a 2001-es közigazgatási törvényre, illetve annak 2006-os módosítására, vagy a román–magyar alapszerződésre, nemzetközi keretegyezményekre.
Az évek óta húzodó pereskedésben most ismét csatát nyertek a kolozsvári anyanyelvhasználatért harcolók – ezért minden elismerés megilleti az ügyet képviselő jogászokat, civil aktivistákat és az őket támogató lakosokat. Az újabb diadal akkor is rendkívül figyelemreméltó megvalósítás, ha sajnos tapasztalatból tudjuk: egy alapfokú döntés még semmire sem garancia. A polgármesteri hivatal ugyanis – csakúgy, mint a korábbi, alapfokon szintén elveszített per után – ismét fellebbez. Az Emil Boc vezette intézmény újból elővett magyarázkodása szerint azért nem hagyhatják annyiban az ügyet, mert állítólag a Számvevőszék vagy tulajdonképpen bárki feljelentheti őket károkozás vádjával – merthogy nem védték a végsőkig a pereskedésre, kártérítésre „elúszó\" közpénzt.
Az indoklás röhejes, ha végigolvassuk a Kolozs megyei törvényszék hétfőn közölt, röviden megfogalmazott ítélethirdetését: a bíróság döntése szerint a polgármesteri hivatal 50 lejt köteles fizetni a felperesnek perköltségek címén. És mivel köztudott, hogy a Minority Rights Egyesület győzelem esetén magára vállalta a helységnévtáblák kihelyezésének költségeit, finoman szólva gyenge érv arra hivatkozni, hogy majd az önkormányzat költségvetését alapjaiban megrengető pénzügyi vizsgálat indul a városháza ellen, miközben a polgárok futószalagon indítják a pereket adólejeik elherdálása miatt.
Persze egy egyszerű városi tanácshatározat meghozatalával minden aggodalom okafogyottá válna, de hát hiába a sok ígéret, multikulti maszlag, koalíciós megállapodás: nem és nem. Előbb vagy utóbb. Majd. Mert a kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák ügye a nehezen feledhető Funar-korszak egyik utolsó, jelenünkbe tekeredő nyúlványa, amely ma is jól megbújik, zavartalanul élősködik a bukaresti nagyromán politika fősodrában.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!