Nyakas sárkányfejek

S még mielőtt bárkiben fogalmazódni kezdene a kérdés, hogy milyen rémálmaimról hordok itt össze hetet-havat, sietek bejelenteni, hogy szó sincs lidércnyomásról vagy infantilis képzelgésről, egyszerűen csak némi „szépítést” alkalmazva az államgépezetet nevezem sokfejű sárkánynak. A mi mélyen balkáni/fanarióta, a bűnszövetkezet szótári értelmezésének megfelelő adminisztrációnk még véletlenül sem tesz semmi olyasmit, ami az állam polgárainak a javát szolgálná.

Alig van olyan család, akiket ne érintett volna a két évvel ezelőtti, „nemes egyszerűségű” elnöki kinyilatkoztatás, a híres-nevezetes fizetés- és nyugdíjcsonkolás, amit aztán lavinaszerűen követett a kisgyerekeknek és az őket nevelgető szülőknek a járandóságsarca. Az elnök szólt, a kormány szolgamód végrehajtott, magyarán az ominózus sárkány nekilátott máig tartó dőzsölésének. Hiába próbálkoztak a honi szegénylegények vagy a brüsszeli kiskirályfik, a nyakas sárkányfejek azonnal visszanőttek.

Most, a választások közeledtével a legkisebb fejben megfordult egy parányi gondolat, hogy azért valamit vissza is kellene öklendeznie a sok-sok lenyelt zabából, de persze túlzásba nem kell vinni a „kényeztetést”. És bedobták a nyugdíjnyirbálás revízióját, hogy majd átszámítják a sarcot, ugyanakkor kiderült, hogy a fene nagy hozzáértésük nyomán merő véletlenből saját kárára is tévedett a hivatal, ezeket az összegeket azonnal vissza akarják szerezni – úgyhogy megkezdődött az össznépi tipródás.

Senki nem tud semmit világosan, az időnként kiálló hasbeszélők nyilatkozata pedig még azt is összezavarja. De lehet perelni, éjszakától sorba állni... Nem tudom, hogy nekem járna-e valami pluszban, nem is érdekelnek a sorok. Inkább megpróbálom valahogy kideríteni, hogy vajon csak fejei vannak-e a sárkánynak, vagy akad bár egyetlen szíve is, amit ha sikerülne eltalálni... Vagyis terveim vannak, sajnos sem szegénylegény, sem kiskirályfi nem vagyok. És nem hiszek már a mesékben sem!