Mint ismert, a román külügy hivatalosan tiltakozott, amiért Novák Katalin magyar államfő erdélyi látogatása során arról beszélt, minden magyart képviselni kíván, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán él.

A bukaresti külügyminisztérium szerint azonban ezzel nemzetközi egyezményeket sértett, a román állampolgársággal is rendelkező magyarokat ugyanis kizárólag Bukarest jogosult képviselni.

Aztán a magyarellenes hangulatkeltésre egyetlen kínálkozó alkalmat sem kihagyó G4Media portál amiatt sivalkodott egy sort, hogy a Kárpát-medencei magyar reformátusok egységét jelképező logón a történelmi Magyarországra hasonlító szimbólum is megjelent.

A bukaresti külügy akciója kapcsán érdemes megjegyezni, hogy egyrészt simán kettős mércét alkalmaz, hiszen korábban Klaus Iohannis román államfő is beszélt arról, hogy Románia a határon túli románok érdekeit is képviseli.

Másrészt ha a román diplomácia nem csupán mondvacsinált, mesterségesen felfújt ügyek miatt folytatna árnyékbokszot, hanem olyan ügyekben lépett volna fel, amikor valóban visszaélés történt, és például csatlakozva a keményen fellépő magyar külügyhöz, ennyire határozott lett volna jóval a háború előtt Ukrajnával szemben, amikor a kijevi parlament szélsőséges törvényekkel korlátozta a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogát, illetve egyáltalán az anyanyelvhasználatát, akkor előfordulhat, hogy hatékonyabb lett volna a Kijevre gyakorolt nyomás, puhítottak volna a kisebbségellenes törvényeken, ezzel pedig az oroszoknak eggyel kevesebb ürügyük lett volna a háború megindítására.

A hirtelen szinte nemzetbiztonsági kockázattá kikiáltott református logó kapcsán pedig egyszerű adottság, hogy azon területek, ahol a Kárpát-medencében a magyar reformátusok élnek, egybeesnek a történelmi Magyarország területével. Aminek a létezése amúgy történelmi tény, ellentétben azzal a „Nagy-Romániával”, amelyet a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő határokkal ábrázolnak a nyilvánosság előtt gyakran megjelenő térképeken.

Azért kíváncsiak lennénk, mit szólnának román barátaink, ha minden egyes alkalommal honféltő, románellenes hangvételű cikkek özöne jelenne meg a magyar sajtóban, amikor egy nyilvános kiállításon a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő Romániát ábrázoló térképek jelennek meg.

Az egésznek van egy olyan vetülete is, mintha egyes körök elérkezettnek látnák az időt, hogy a Budapest és az EU, az Egyesült Államok, valamint a V4-ek között fennálló nézetkülönbségek farvizén evezve megpróbálják megfélemlíteni a romániai magyar közösséget, illetve a nemzeti jogkövetelések terén meghunyászkodásra kényszeríteni a kormánytag RMDSZ-t, arra számítva, hogy Budapest diplomáciai érdekérvényesítő képessége csökkent.

És mivel Bukarest viszont a retorika szintjén jóformán kritikátlanul elfogad minden Brüsszelből vagy Washingtonból érkező utasítást, elnézik majd, hogy fellép a magyar közösség ellen.

Ebben az ügyben amúgy az a paradox helyzet állt elő, hogy a szélsőséges AUR tehet jó szolgálatot a magyaroknak azzal, hogy a Novák-látogatás miatt az RMDSZ kormányból való kiakolbólítását követeli. A kormány két román pártja ugyanis azzal, ha eleget tenne a követelésnek, egy oldalra kerülne a soviniszta párttal, és igazolná, hogy Romániában kormányszintű a magyarellenesség. Végezetül a Novák Katalin látogatása kapcsán árnyékra vetődő román diplomácia lépése kapcsán mi csak néhány kérdést szeretnénk feltenni.

Ha már államfői szintnél tartunk: vajon román államfőként Klaus Iohannis mikor képviselte hatékonyabban az országban élő magyar közösség érdekeit? Amikor hírhedt „Jó napot kívánok!” kezdetű beszédében az ország első számú közméltóságának pozíciójából uszított arcátlanul a magyarok ellen, vagy mostanában, amikor a székely himnusz és a székelyföldi csapatok sportsikerei kapcsán a magát sportsajtónak nevező bulvárszennymédia kezdeményezte uszításba egyre több „haladó” és „nyugatos” bukaresti sajtóorgánum is beszáll, ő pedig bátran, teljes mellszélességgel kiállva hallgat, és a fokozódó gyűlölködés ellenére sem jut eszébe felemelni a szavát az ország egymillió polgára elleni soviniszta hisztériakeltés miatt? Illetve melyik állam áll ki jobban az erdélyi magyar közösségért: amelyik óvodák, iskolák és egyetemek működését finanszírozza, vagy az, amely egy mélyállami struktúrákkal összefonódott hatalmi ág, az igazságszolgáltatás felhasználásával magyar iskolák működését próbálja ellehetetleníteni, vagy államosítja őket?