2009. november 20., 11:422009. november 20., 11:42
Mindez nagyjából azt jelenti, hogy ha most hirtelen itt teremne valamely istenség, vagy egy, a hollywoodi sci-fi filmes közhelyek látványvilágát idéző, az időutazás terén jártassággal rendelkező földön kívüli, és közölné: tessék választani, hogy egyetlen gombnyomással visszaállítsuk a húsz évvel ezelőtti állapotokat, vagy maradjon minden a régiben, akkor a többség habozás nélkül megnyomná a Csau-gombot.
Olcsó demagógia lenne, ha mindezért kizárólag az elmúlt húsz év politikai elitjét tennénk felelőssé: annak a politikai elitnek a képviselőit ugyanis maga a nép méltóztatott a vezető tisztségekbe beszavazni. Lehetett volna azóta hatalmon itt három bölcs Salamon vagy nyolc igazságos Mátyás király – a többség önerőből hajlamos arra, hogy lenullázza mindazt, ami a rendszerváltás óta történt, és szívesebben visszabújna a horogkeresztbe oltott vörös csillaggal jelzett akolba.
Hiszen hát mi is volt akkor: mindenkinek volt stabil állása, sőt büntették a munkakerülést. Igaz, hogy a pénzért semmi sem volt kapható, mert az üzletek üresek voltak, de legalább lehetett lopni. Emellett nem volt ennyi furcsa arc a politikai színtéren, akik állandóan egymást köpködték, hanem ott volt a jóságos vezető, meg az egyetlen párt, így a nép egyszerű fiai nem kényszerültek arra, hogy felelősen mérlegelve a lehetőségeket, bizonyos időközönként válasszanak a sok párt közül.
A Ceauşescu meg jó hazafi volt, hiszen igaz ugyan, hogy jegyre adta a cukrot meg az olajat, de legalább nemzeti dogma szintjére emelte Traianus és Decebál különös házasságát, és fügét mutatott az oroszoknak. Sőt megtisztította az országot a németektől, akik olyan gyanús dolgok megtestesítői voltak, mint a munka meg a szorgalom, és a magyarokat is megtizedelte, akik a puszta létükkel emlékeztettek minden igaz hazafit arra a kellemetlen tényre, hogy az ország területének jelentős hányada megkérdőjelezhető körülmények között került a dicső múltú román nép fennhatósága alá. Ezért is van az, hogy a felmérésben megkérdezett magyarok azért árnyaltabban értékelik a Ceauşescu-kort. A többség viszont másképp gondolja: ők szeretnének visszakerülni az aranykorba. Bár beteljesülne a kívánságuk.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.