2009. január 20., 10:182009. január 20., 10:18
Meg aztán egy idő után a „ki?, kivel?, mikor?, hol? és hogyan?” kérdéskör is kimerítődik, pedig ez aztán az igazi folklorizálni való téma. Miután mindezt asszonyi aprólékossággal kimerítettük, átnyergeltünk a férfias témára, a politikára. Már nem egyébért, csak, hogy erősítsük az aranyszabályt, miszerint „a politika egy olyan férfias foglalkozás, aminek kurtáját úgyis a nők húzzák”. S mivel is kezdhettük volna, mint az éppen nyakunkba szakadt gazdasági világválsággal, és mélységesen egyetértettünk abban, hogy semmi jó nem várható.
„Meglátjátok, hogy minden lesz, csak pénzünk nem lesz” – vetítette előre a komor jövőt az egyik „mindent látok-hallok” szomszédasszony. Mondjuk ez az eszmefuttatás engem nem hatott meg annyira mélységesen, mert a gazdasági válságot általában ünnepek után, minden januárban megtapasztalom a saját háztartásomban. Aztán a gazdaságiválság-téma kimerítése után más, elvontabb témakör került terítékre, méghozzá a demokrácia. „Na, mi a demokrácia, mondd meg te, mert egy újságírónak bár ennyit illik tudni?!” – szögezte nekem a sarkalatos kérdést az egyik nagyszájú szomszédasszony, én pedig már akkor gyanítottam, hogy nem sül ki semmi jó belőle, ha a téma mélyére kezdünk ásni, és az értelmező szótárból ismert meghatározás szerinti definícióját adom a demokráciának.
Így hát, gondoltam, egy amerikai egyetemi tanártól nemrég hallott példával illusztrálom a demokrácia lényegét. Ekképp idéztem a professzort: „Romániában akkor lesz igazi demokrácia, ha az ország elnöke székely ember lesz”. Az apropó Obamára, az amerikai elnökre szólt, mert ugyebár bármerről nézzük, ő kisebbségi elnöknek tekinthető. Na erre aztán harsány nevetésbe tört ki a társaság, és az egyik kifejtette: „Nostradamus megjósolta, akkor lesz világvége, mikor Amerikának fekete elnöke lesz” – innen aztán jöhettem bármilyen magyarázattal, hogy Nostradamus korában aligha szólhattak jóslatok amerikai elnökökről, hiszen éppen csak hogy felfedezte Kolumbusz, mert erre is volt ellenérv: „Ha nem Nostradamus jósolta meg, akkor Bákainé, s ha nem, Kati cigányné, de valaki megjósolta, az biztos!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok