2012. május 21., 08:552012. május 21., 08:55
A magyar képviselet arányának csökkenése valóban csak járulékos, de minden bizonnyal örömmel fogadott eredmény, az elsődleges cél ugyanis az USL jelenlegi népszerűségének négy évre történő bebetonozása. A szövetség mintegy ötvenszázalékos támogatottsággal bír, ez pedig az egyfordulós, egyéni választókerületes rendszerben akár alkotmánymódosító többséget is eredményezhet a számára.
A kisebbségek számára némileg kedvezőbb módosítás címzettjei amúgy elsősorban nem a magyarok, hanem a Hargita és Kovászna megyei románok, akik azzal, hogy az egy megyében hatszázalékos arányban jelen levő kisebbség alanyi jogon kap egy képviselői mandátumot, végre „bebetonozott” törvényhozási helyet kapnak. (Nem kicsit pikáns viszont, hogy a nemzetieskedő Ponta-kormány ezzel hivatalosan elismeri, hogy Romániában román kisebbség is lézetik.)
Ez a döntés tehát a szórványmegyék magyarjai számára is kedvező lehet, mindemellett egyértelműen továbbra is megmarad a tervezett rendszer torzsága, az, hogy a leadott magyar voksok jelentős hányada így is elvész. Viszont a kormány még így is fényezheti magát a külföld előtt, mondván: ők aztán nagyon igyekeznek a kisebbségek kedvében járni.
Az új tervezet alkotmányossága ugyanakkor a módosítások ellenére is kétséges. Ráadásul a román parlamenti rendszer egyik legnagyobb problémáját továbbra sem oldja meg. Nem az egykamarás parlament bevezetéséről és a képviselők számának csökkentéséről van szó – ezek érdemi minőségi változást nem hoznának, csupán demagóg kampányjelszónak alkalmasak.
Az igazi baj az, hogy nincs valódi kétkamarás rendszer, ehelyett két, párhuzamosan működő törvényhozás létezik, amelyek tagjait ugyanúgy választják, és feladatköreik is azonosak. A megoldást például a felsőház regionális alapú képviseletté alakítása jelenthetné – ennek azonban a túlságosan is Bukarest központú román politikában egyelőre nem sok az esélye.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.