Balogh Levente
2025. május 23., 19:352025. május 23., 19:35
2025. május 23., 19:402025. május 23., 19:40
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Egyrészt azért, mert az ország általános állapota ettől még nem javult, a költségvetési hiány ugyanolyan csillagászati léptékű, a megszorítások ugyanolyan elkerülhetetlenek, mint a választás előtt – talán némi fényt jelent az alagút végén, hogy Nicușor Dan győzelmét a gazdasági élet szereplői is megkönnyebbülve fogadták, így enyhülhet a román devizára nehezedő nyomás, és az ország kedvezőbb feltételekkel juthat hitelekhez.
Másrészt azért, mert
Na és persze azért sem, mert a pillanatnyi felszusszanás sem feledtetheti, hogy a romániai társadalom – függetlenül attól, hogy George Simionra szavazott vagy Danra – megmutatta: igencsak elege van az eddigi pártokból, amelyeknek az egymással folytatott iszapbirkózás és a belharcok mellett
– vagy egyenesen 19. századiban.
Ez a különbség nagyrészt a két jelölt támogatottságában is megmutatkozott.
Eközben a jövedelmek növekedtek ugyan, de még mindig messze elmaradnak a nyugatiaktól, az árak folyamatosan emelkednek, a közszolgáltatások, az egészségügy és a szociális ellátás pedig kevés kivétellel még mindig minősíthetetlen állapotban van.
Ugyanakkor
az alternatívát ugyanis az ortodox miszticizmusban és az összeesküvés-elméletekben hívő szélsőjobb jelentené, amelyre épeszű ember egy asztmás pézsmapockot sem bízna rá, nem hogy egy országot.
Ezt jelzi, hogy a nagy többség arra a Danra voksolt, aki már előre közölte: az általa „Európa-barátnak” nevezett pártokból – vagyis a PSD-ből, a PNL-ből, az USR-ből és az RMDSZ-ből álló – nagykoalíciót szeretne.
Ami elvileg a jelentős parlamenti többséggel stabilitást hozhatna – gyakorlatilag viszont, a román politikumot ismerve, csak újabb koalíciós viszályokat, vitákat, sértődéseket és kilépéseket eredményez majd.
és lebegteti, hogy hajlandó lenne-e kormányra lépni, ellenzékbe vonul, vagy hogy ellenzékbe vonul ugyan, de legalább kívülről biztosítja a többségi szavazatokat a kormány számára.
Tény, hogy kormányon a szükséges megszorító intézkedések és az egyre kevésbé elkerülhetőnek látszó adóemelések miatt még tovább csappanhat a támogatottsága, de a mostani helyzetben a párt illetékeseinek viselkedése már tragikomikusan felelőtlen – vagyis a Romániában megszokott.
A többi párt nagyot nyelve legalább úgy tesz, mintha nem akarna elfutni a felelősség elől, de azért biztosan el tudnának képzelni kedvezőbb kormányzási körülményeket is.
Mindeközben igazából még mindig csak találgathatunk, hogy Nicușor Dan milyen államfő lesz majd.
Messiásként tekinteni rá dőreség lenne, az általános atlantista, EU-fősodor-párti célokat megfogalmazó nyilatkozatain túlmenően nem tudni, mennyire tájba simuló elnök lesz majd a nemzetközi partnerekkel fennálló viszonyban, és milyen mértékben lesz képes valamilyen önálló víziót megfogalmazni. (Bár a román politikum nemzetközi kérdésekhez való hozzáállását ismerve utóbbit kevésbé tartjuk valószínűnek, sokkal valószínűbb, hogy a vitás kérdésekben simán a fősodorhoz idomul majd az Európai Unió Tanácsában).
És akkor számunkra egyáltalán nem utolsó sorban ott van még az is, hogyan viszonyul majd Dan a magyar közösséghez.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a hála nem politikai kategória.
Pláne Romániában, és pláne a magyarokkal szemben ódzkodnak bármilyen gesztust tenni a politikusok, hiszen a magyarellenességre alapozó identitású országban a haladó, progresszív körökre is az a jellemző, hogy a Putyin-bérencségnél csak a magyarbérencség minősül nagyobb sértésnek.
Így aztán kérdéses, hogy a magyarok mozgósításával kapcsolatos elismerő szavakban ki is merül majd a köszönet, vagy konkrét formát is ölt valamilyen, magyar szempontból fontos jogkövetelés támogatásában.
Az RMDSZ feladata most az, hogy valamit kicsikarjon a magyar közösség számára –
Sőt ha a PSD mégis méltóztatna kormányra lépni, akkor még a kormányzati részvétele sem annyira fontos.
Az RMDSZ helyzete amúgy sem könnyű, mivel a magyar választópolgároknak ugyanannyira teleszaladt már a zsákjuk az eddigi politikummal, mint a románoknak. És mivel a magyar szervezet néhány kivétellel az elmúlt években, évtizedekben jórészt kormányon volt,
Ezért ő maga is keményen megdolgozott, hiszen magát úgy próbálta pozicionálni, hogy a román szavazók körében is elfogadható legyen, ezért inkább az országos problémák megoldására fókuszált,
– lásd a román állam által ellopott magyar ingatlanok restitúciójának kiküzdése vagy a hivatali anyanyelvhasználat ügye.
És akkor az értelmező szótár autonómia című szócikkéről még nem is beszéltünk.
Így aztán a kormányzás eddigi kudarca miatt most az RMDSZ-t is felelőssé teszik, bár a szervezet illetékesei most igyekeznek a kimagasló magyar részvétel fényében sütkérezni, és a saját sikerüknek betudni azt.
Pedig abban az RMDSZ-nek kevés érdeme van, csupán az a szerencséje, hogy ismét működött a rettegésfaktor, a magyarok nem valamire, hanem valami ellen szavaztak.
A következő választásokon azonban már nem biztos, hogy így lesz, előbb-utóbb elegük lesz az embereknek abból, hogy mindig valami ellen kell szavazniuk, és nem valamiért – bár tény, hogy ez kevesebb teljesítmény- és eredménykényszert ró a szavazataikért kuncsorgó pártra.
Félreértés ne essék, egy percig sem vonjuk kétségbe, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárok szempontjából ugyanolyan fontos az ország költségvetésének stabilizálása, a piacok bizalmának helyreállítása, a vállalkozók és a munkavállalók számára kedvező környezet megteremtése, valamint az autópálya- és vasútépítés, mint a romák számára.
Ám az RMDSZ nem véletlenül viseli a nevében az M betűt – legalábbis merjük remélni.
Ezért aztán
Lehet, hogy ezért nem kapna hátba veregetést a románoktól, és sokkal, de sokkal több konfliktussal járna – de legalább a saját magyar szavazótábora szemében javíthatna valamit csúnyán kicsorbult hitelességén.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!