JEGYZET – Jogi végzettségéhez és közjogi méltóságához képest a miniszterelnök, enyhén szólva, jó nagy furcsaságot mondott.
2014. augusztus 26., 19:422014. augusztus 26., 19:42
Helyesebben: úgy szólta el magát, ahogy a legdilettánsabbak sem mindig teszik. A nézettségi mutató mintájára ideje volna már bevezetni a megunás hatásfokmérőjét is, hogy az utóbbi napokban állandóan fennforgó, önmagát agyonfényező hírtévé valamiben igazán leg-leggé válhasson. Igen, most én is a tíz esztendőre elítélt és azonnali hatállyal hűvösre tett médiamogulra célzok, akinek peréről a folyamatosan csácsogó, beszédkényszeres kis riportercsukák a miniszterelnököt is megkérdezték.
És ekkor ütött be a megabaki: a néhai gyakorló ügyész nem arról beszélt, hogy állítólag egyes bizonyítékokat figyelembe se vettek azok, akiknek ez volna a dolguk, másokat túlságosan átlátszóan átpolitizáltak, tehát nem egy magát jogállamnak tartó ország jogász miniszterelnökeként, hanem a Caragiale-darabok jellegzetes félművelt külvárosi aranyifjaihoz hasonlóan arról elmélkedett, hogy az egyetlen CNN-nel társult hírcsatorna alapítóját nem lehet csak úgy, ni egyszerűen bevarrni.
Mit fog ehhez szólni a CNN és a magára valamit is adó világ?! Mert ez a fontos! A világ meg a CNN! Nem a hamisítatlan rendőrállami húzások! Egyébként sem vagyok olyan biztos abban, hogy a CNN tudja, kiről-miről is van szó. Félő, hogy ez a társultság inkább dörgölőzést jelent, vagy olyasféle távoli rokonságot, ami az újlatin népek közt dívik: egyesek a rokonságot tartják, mások a távolságot.
De visszatérve a miniszterelnökhöz: ezúttal ismét a többosztatú személyiségéről tanúskodott ugyanúgy, mint amikor egy kérdéses törvénnyel kapcsolatban azt mondta: kormányfőként aláírta, mint képviselő ellene szavazott. Ilyen esetekben van aztán nekem külön örömre alkalmam, és kellőképpen örvendezem is anyanyelvünk gazdagsága mián. Mert az általunk többé-kevésbé ismert nyelvekben az egyéni vélemények éles kiszögelléseit lekerekítendő általában egy kifejezést használnak: nézőpont kérdése.
A mi nyelvünkben viszont kapásból négy hasonló találat is van: szempont, nézőpont, látószög, egyéni meglátás. Most sajnálhatja igazán a fenti úriember, hogy nem beszél magyarul: milyen jól mondogathatná, hogy a nézőpontja nem egyezik a látószögével, egyéni meglátásait pedig nem mindig lehet szempontnak nevezni. Egyszóval Hofit idézve: Látja? Nem látja? Na, látja!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!