2009. január 29., 11:162009. január 29., 11:16
Az ilyen emberek vajon mind skizofrének? Van egy állami és egy otthoni nevük? Énem kettősségét magam is naponta tapasztalom, hiszen otthon másképp szólítanak, mint a hivatalokban. Ennek ellenére mindkettőre felkapom a fejem, ám kiejtésben nem is hasonlítanak egymásra. Furcsa érzés, és valahogy megszokni sem lehet, de az idő vasfoga…, mondják. Egy 2003-as törvény értelmében meg lehet változtatni a nevünket, ha valami miatt kifogásoljuk azt. Gondoltam, én is magyarosíttatom magam, mert a történelem viharaiban egy betű és egy ékezet kimaradt a hivatalos családnevemből. Meg is tudtam az illetékesektől, hogy nem nagy ügy, hipp-hopp, kész is van, csupán egy jól dokumentált dosszié és röpke két hónap elbírálási idő kell hozzá. Gondoltam belevágok. Egye fene, egyszer élek, legyek önmagam, mármint papíron is. A hivatalnok nagyon készségesen átnyújtotta az idevágó törvény másolatát, valamint a szükséges okmányok listáját. Tettük-vettük a dolgot, míg végül kiderült, ha nevet akarok módosítani, akkor teljesen ki kell cserélnem valamennyi életem során összegyűjtött hivatalos okmányt. Elveszik a keresztlevelem, és újat adnak. Hát akkor mégis igaz, újjá lehet születni, csupán egy 2 lejes okmánybélyeg kell hozzá. Nem is sok, mások életüket adták érte, sőt egyenesen kutyába vagy patkányba költöztek, és onnan kezdték újra, nekem meg csupán egy kiló hagymányit kell fizetnem érte. Valami nem jól van, ez így túl könnyű lenne – nézegettem tovább a listát. Az a helyzet, mondta kissé tudálékosan az aktakukac, még egy elismert fordító hivatalos magyarázata is kell, arról, hogy ezt a nevet, a magyar helyesírás szabályai szerint így vésik papírra. No, ez sem semmi, nyelvtudományi szakdolgozat lesz a nevemből. Megérhetem majd, hogy velem példálóznak az iskolákban: látjátok gyerekek, ezt a bácsit így írják helyesen! Adnak is, meg nem is. Ráadásul a hivatalos okmányok újranevesítése meg elvinné a családi kincstárat, nem beszélve az utólagos magyarázatokról, hogy az én voltam, csak ugye…. Egyszerűbb lenne férjhez menni, akkor automatikusan menne minden, így inkább maradok kéténű.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.