2011. december 14., 09:012011. december 14., 09:01
A bő száz éve, a „városépítő” Bernády György polgármestersége idején létesült, vegyes tannyelvű oktatási intézményt az egykori elöljáróról szeretné elnevezni a magyarság. Csakhogy a Maros-parti városban semmi sem mehet simán: a román szociáldemokraták kitalálták, miért ne neveznék el a tanintézetet inkább Ceauşescu tavaly elhunyt egykori udvari költőjéről, a mai Moldovai Köztársaság területén született Adrian Păunescuról, akinek a kezdeményezők szerint igenis sok köze van Marosvásárhelyhez, hiszen amíg szenátorként az erdélyi városban is működtetett irodát, „nagyon sokan kérték a segítségét”.
A két név párba állítása eleve megalázó Bernády örökségére nézve, de ez egyértelműen a frusztrált többség machinációinak eredménye. Az azonban már a magyar tanácsosok, politikusok sara, hogy ez a patthelyzet hónapok óta fennáll. Pedig Benedek István, az RMDSZ helyi elnöke szeptemberben azt hangoztatta, ha a szövetség városi szervezetét a megyei, illetve az országos vezetőség is támogatja, akkor a 2-es iskola akár már az azt követő héten felvehetné Bernády György nevét. Azóta három hónap eltelt, és nincs előrelépés. Pontosabban annyi történt, hogy Markó Béla kormányfőhelyettes, mint aki jól végezte dolgát, a Bernády-napokon átvette a Borbély László által elnökölt Bernády Alapítvány Bernády-emlékplakettjét.
A szülők, az ügy mellett kardoskodók, az ügyet támogatók türelme fogytán van. Ugyanúgy, mint a MOGYE törvénysértő chartája vagy éppen a törvénytelenül kihelyezett kolozsvári Iorga-tábla esetében. Érdekvédelmi szempontból ugyanis mindkét, szintén kényes kérdésben egyelőre csupán annyi bizonyosodott be, hogy még a minisztériumi felszólításokra is fittyet lehet hányni, ha a kezdeményezés a magyarságtól származik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok