2012. június 01., 09:092012. június 01., 09:09
A szöveg nagyjából mindenütt ugyanaz: aki Romániában él, az román kenyeret eszik, tehát beszéljen románul. Még akkor is, ha történetesen barátjával, ismerősével társalog a buszon, mert az öntudatos, a nacionálkommunizmus idején lakótömbbizalmiként és főállású besúgóként tevékenykedő, jelenleg nyugdíjas napjait tengető hazafi tudni akarja, miről van szó, nehogy már épp mellette, két megálló között tárgyalják meg, milyen útvonalon érkeznek majd a magyar tankhadosztályok Erdélyt visszafoglalni. (Amúgy ez a román kenyeres történet mindig furcsa volt számomra.
Eleve meglepő, hogy a kenyérnek nemzetisége van. Ha például meg akarok kóstolni egy kínai pékterméket, akkor ahhoz igazolnom kell, hogy elvégeztem egy alapfokú kínai nyelvtanfolyamot?) De öntudatos kis vérrománjainkat a logika nem érdekli. Ugyanúgy ordít a magyar szó hallatán a szakiskolát végzett, önkormányzati beosztottként dolgozó szerelő, aki csont nélkül pofon vágja az egyébként mérnöki diplomával bíró magyar aktivistát, aki magyar utcanévtáblát szerelne egy magántulajdonú ingatlan falára, mint a gyógyszerésznő, aki magából kikelve „hazaküldi” Magyarországra a magyar nyugdíjast, aki merészelte nem románul kérni tőle az aszpirint.
Na és persze az iskolás, aki a parkban csak azért is ordítva és csöngetve belehajt kerékpárjával a nemzeti ünnepre összegyűlt magyar tömegbe. Mert hogy ez a nemzetféltő attitűd már kiskorban kialakul – jobban mondva kialakítja az oktatási rendszer, amely a történelemórán még mindig azt tanítja, hogy a magyarok barbár hódítók, indoktrinált, gyarmatosító mentalitással beoltott droidok ezreit termelve ki.
A legszebb az, hogy – ha eltekintünk az önbíráskodástól – nincs fegyver ellenük, hiszen az atrocitásokat bizonyítani kell. Márpedig az mégsem várható el, hogy mindenki folyamatosan riportermagnóval vagy kamerával rögzítse a bevásárlásait, hogy aztán a bíróságon bizonyítékul szolgáljon, ha valami történik. Viszont valami ellenszer mégis kellene. Mert a droidgyárak folyamatosan működnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok