JEGYZET – Hogy miért zúdítanak ránk újabban annyi szabadnapot: amiért a többi „népboldogító” felhajtást is rendezik: foglalkozzunk a szabadnapok kitöltésével, ne a folyton összehazudott ígéretek be nem váltásával.
2017. január 30., 12:532017. január 30., 12:53
2017. január 30., 14:402017. január 30., 14:40
Már \'90 elején furcsának tűnt, hogy az akkori parlamentben – hosszas és jó hangos viták után – döntötték el, mikor is legyen a nemzeti ünnep. Ami ugye vagy közös szentesítésen, vagy közös megegyezésen alapul.
Ez utóbbira csodás példa az Egyesült Királyság nemzeti ünnepe, az úgynevezett királyi születésnap, június második hétvégéje. Csakhogy ez független a mindenkori király világra jöttének napjától, mivel csak az számít, hogy az esős-ködös Albionban talán akkor a legkellemesebb az idő. A többi magánügy: bulizzon a király/nő, amikor akar, családi körben, az ő dolguk. A közösen szentesített események jó példája a Bastille lerombolása, de hozzánk legközelebb az ezerszáz évnél is régebbi Szent István-i államalapítás áll. Ezt még a negyvenöt évnyi szovjet uralom sem törölte ki a nemzeti ünnepek közül, csak a szent király említését hagyták ki, és átnevezték az alkotmány és az új kenyér ünnepének.
Nálunk ilyesmiről szó sem lehet, vagy mert nem olyan régi az államiság, vagy mert maguk az ünneplők is – talán mai napig – csak azt tudják, hogy lesz ingyen töltött káposzta és miccs, de ha rákérdeznek, mire ez a bőség, a többség csak hebeg és habog. De most nem ez a lényeg, hanem az: jön még kutyára dér. Egy kis téli havazás kizárta a fővárosi iskolákból a gyerekeket, aminek természetesen örültek volna, ha egyúttal nem jelentik be a későbbi bepótolást is. Szombaton és vasárnap, mikor máskor?!
Aktív tanárként rengeteget bosszankodtam a kényszerszabadnapok miatt, mert nem egyszer előfordult, hogy magunkban vagy majdnem magunkban üldögéltünk az osztályban, a magam részéről egyetértve azokkal a diákokkal, akik az ingázó buszok hétvégi szüneteltetésére fogták a hiányzást. Azaz: a kötelező szabadnap valójában rejtett büntetés volt azoknak, akik komolyan vették. És amit már annyi mindennel kapcsolatban megtettem, most is azt a bizonyos egyetlen „tisztafejet\" hiányolom: ne a Mikulástól vízkeresztig tartó össznépi lazulás, dínomdánom, hejehuja után „kedveskedjenek\" újabb szabadnapokkal, hanem amikor például jó volna végre a félévzáró hajrák után lazítani, megtoldani a szabadságot egy kicsit. De a fej még egyre elrejtve lapul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!