JEGYZET – Hogy miért zúdítanak ránk újabban annyi szabadnapot: amiért a többi „népboldogító” felhajtást is rendezik: foglalkozzunk a szabadnapok kitöltésével, ne a folyton összehazudott ígéretek be nem váltásával.
2017. január 30., 12:532017. január 30., 12:53
2017. január 30., 14:402017. január 30., 14:40
Már \'90 elején furcsának tűnt, hogy az akkori parlamentben – hosszas és jó hangos viták után – döntötték el, mikor is legyen a nemzeti ünnep. Ami ugye vagy közös szentesítésen, vagy közös megegyezésen alapul.
Ez utóbbira csodás példa az Egyesült Királyság nemzeti ünnepe, az úgynevezett királyi születésnap, június második hétvégéje. Csakhogy ez független a mindenkori király világra jöttének napjától, mivel csak az számít, hogy az esős-ködös Albionban talán akkor a legkellemesebb az idő. A többi magánügy: bulizzon a király/nő, amikor akar, családi körben, az ő dolguk. A közösen szentesített események jó példája a Bastille lerombolása, de hozzánk legközelebb az ezerszáz évnél is régebbi Szent István-i államalapítás áll. Ezt még a negyvenöt évnyi szovjet uralom sem törölte ki a nemzeti ünnepek közül, csak a szent király említését hagyták ki, és átnevezték az alkotmány és az új kenyér ünnepének.
Nálunk ilyesmiről szó sem lehet, vagy mert nem olyan régi az államiság, vagy mert maguk az ünneplők is – talán mai napig – csak azt tudják, hogy lesz ingyen töltött káposzta és miccs, de ha rákérdeznek, mire ez a bőség, a többség csak hebeg és habog. De most nem ez a lényeg, hanem az: jön még kutyára dér. Egy kis téli havazás kizárta a fővárosi iskolákból a gyerekeket, aminek természetesen örültek volna, ha egyúttal nem jelentik be a későbbi bepótolást is. Szombaton és vasárnap, mikor máskor?!
Aktív tanárként rengeteget bosszankodtam a kényszerszabadnapok miatt, mert nem egyszer előfordult, hogy magunkban vagy majdnem magunkban üldögéltünk az osztályban, a magam részéről egyetértve azokkal a diákokkal, akik az ingázó buszok hétvégi szüneteltetésére fogták a hiányzást. Azaz: a kötelező szabadnap valójában rejtett büntetés volt azoknak, akik komolyan vették. És amit már annyi mindennel kapcsolatban megtettem, most is azt a bizonyos egyetlen „tisztafejet\" hiányolom: ne a Mikulástól vízkeresztig tartó össznépi lazulás, dínomdánom, hejehuja után „kedveskedjenek\" újabb szabadnapokkal, hanem amikor például jó volna végre a félévzáró hajrák után lazítani, megtoldani a szabadságot egy kicsit. De a fej még egyre elrejtve lapul.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
szóljon hozzá!