2012. június 11., 10:292012. június 11., 10:29
A tettlegességig fajult kampánynacionalizmus – merthogy erre is volt példa – mellett természetesen nem lehet elmenni szó nélkül, az ilyen esetekben jogos elvárás a felelősök gyors és példás megbüntetése. Afölött azonban csak mosolyogni lehet, amikor például Kolozsvár levitézlett magyarfaló polgármestere, Gheorghe Funar azzal riogatja a román választópolgárokat, hogy hivatalos nyelv lesz a magyar Erdélyben, a kincses város nevét pedig Kolozsvárrá változtatják, ha egy bizonyos, az országot a magyaroknak „kiárusító” román pártra szavaznak.
Felbukkant viszont a kampányhajrá idején egy markáns álláspont, ami ismételten bizonyította a román nacionalizmus kifogyhatatlan tárházát – és paranoiáját. Bukaresti politikusok, elemzők és bloggerek az újabb magánlátogatás keretében a Székelyföldön tartózkodó Károly brit trónörököst vették célkeresztbe, azzal vádolva a walesi herceget, hogy „a román népet sértő módon” barátkozik az egykori erdélyi nemesi családok leszármazottaival, burkolt támogatást nyújtva a magyarok autonómiatörekvéseinek.
Az összeesküvés-elméletekre vevő nacionalista románoknak az is szemet szúrt, hogy Károly herceg az elmúlt években nem rejtette véka alá, rajong Erdély páratlan kulturális örökségéért, az itteni táj szépségéért, és – ha csak részben is – büszkén vallja magát magyarnak is ük-ük-üknagyanyja, Rhédey grófnő révén.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nyilatkozata azonban – miszerint a trónörökös a „székely közösség, az autonómia érdekeinek nagykövetévé” válhat – olyan virulens reakciókat váltott ki, amelyek egyenesen Károly nemkívánatos személlyé nyilvánítását követelték. Holott igazából azon kellene elgondolkodni, mekkora hasznot hoz az egész országnak a világszerte ismert személyiség Erdélyt népszerűsítő „korteskedése”, és hogy az sem véletlen, miért nem irányul ez a kitüntetett figyelem például Moldvára vagy Olténiára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok