2012. június 11., 10:292012. június 11., 10:29
A tettlegességig fajult kampánynacionalizmus – merthogy erre is volt példa – mellett természetesen nem lehet elmenni szó nélkül, az ilyen esetekben jogos elvárás a felelősök gyors és példás megbüntetése. Afölött azonban csak mosolyogni lehet, amikor például Kolozsvár levitézlett magyarfaló polgármestere, Gheorghe Funar azzal riogatja a román választópolgárokat, hogy hivatalos nyelv lesz a magyar Erdélyben, a kincses város nevét pedig Kolozsvárrá változtatják, ha egy bizonyos, az országot a magyaroknak „kiárusító” román pártra szavaznak.
Felbukkant viszont a kampányhajrá idején egy markáns álláspont, ami ismételten bizonyította a román nacionalizmus kifogyhatatlan tárházát – és paranoiáját. Bukaresti politikusok, elemzők és bloggerek az újabb magánlátogatás keretében a Székelyföldön tartózkodó Károly brit trónörököst vették célkeresztbe, azzal vádolva a walesi herceget, hogy „a román népet sértő módon” barátkozik az egykori erdélyi nemesi családok leszármazottaival, burkolt támogatást nyújtva a magyarok autonómiatörekvéseinek.
Az összeesküvés-elméletekre vevő nacionalista románoknak az is szemet szúrt, hogy Károly herceg az elmúlt években nem rejtette véka alá, rajong Erdély páratlan kulturális örökségéért, az itteni táj szépségéért, és – ha csak részben is – büszkén vallja magát magyarnak is ük-ük-üknagyanyja, Rhédey grófnő révén.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester nyilatkozata azonban – miszerint a trónörökös a „székely közösség, az autonómia érdekeinek nagykövetévé” válhat – olyan virulens reakciókat váltott ki, amelyek egyenesen Károly nemkívánatos személlyé nyilvánítását követelték. Holott igazából azon kellene elgondolkodni, mekkora hasznot hoz az egész országnak a világszerte ismert személyiség Erdélyt népszerűsítő „korteskedése”, és hogy az sem véletlen, miért nem irányul ez a kitüntetett figyelem például Moldvára vagy Olténiára.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.