Fotó: Pinti Attila
JEGYZET – Valószínűleg darázsfészekbe nyúlok, amikor Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének Tusnádfürdőn elhangzott beszédével kapcsolatban néhány gondolatomat papírra vetem. Teszem ezt a sajtóetika alaptételére hivatkozva: „a hír szent, a vélemény szabad”. Még ha a vélemény sokaknak nincs is ínyére, mert nem a balliberális kurzust követi.
2022. augusztus 02., 11:492022. augusztus 02., 11:49
Elöljáróban szeretném jelezni, hogy a kezdetektől érdeklődéssel nyomon követtem a tusványosi eseményeket (volt szerencsém személyesen is jelen lenni), melyeknek csúcspontját minden esetben Orbán Viktor beszéde jelentette. Nem véletlenül, mert minden alkalommal sikerült néhány olyan témát felvetnie és körüljárnia, mely heves indulatokat váltott ki hazai és nemzetközi körökben. Elég illiberális doktrínájára, a bevándorlásra vonatkozó álláspontjára vagy mostani kijelentéseinek egyikére – „a magyarok nem akarnak kevert fajúvá válni” – gondolnunk. Eleddig ez a tézise jelentette sokak számára a legnagyobb felháborodást. Lenácizták, lefasisztázták, leantiszemitázták, lerasszistázták.
Már csak egy hajszálon függött, hogy közé és Hitler közé egyenlőségjelet tegyenek. Holott pusztán arról van szó, hogy „faj” szavunk, melyet használt, s a kontextusból kiemeltek, egy tragikus történelmi helyzet nyomán a „fajelmélet” szóösszetételben elveszítette azt az értelmezést, melyet a Magyar Értelmező Kéziszótár így határoz meg: „minden fontos öröklődő sajátosságukban megegyező élőlények összessége”, beleértve az embert is. („Fajelmélet” szócikk nem is szerepel a szótárban).
Tehát amikor „magyar fajt” mondunk, nem mások ellen, hanem magunkért tesszük! Azért, hogy minden „öröklődő sajátosságunkban” önazonosak maradjunk. Mert sok hibája mellett számtalan erénye is van a magyar fajnak. Kiváló püspökünk, Ravasz László (őt is megvádolták antiszemitizmussal) egyik tanulmányában így vall: „Ma új világ van. Él, hallgat és vár a magyar. Legnagyobb kérdése s vele együtt Európának fontos kérdése az, hogy mire hallgat és mit felel a magyar? Mi azt reméljük és azon munkálkodunk, hogy egy halk, tiszta hangot értsen: – a lelkiismeret szavát –, és erre feleljen”. Illyés Gyula sem a felsőbbrendűség pökhendiségével ad feleletet a – ki a magyar fajta? – kérdésére.
„Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert – itt a lelket kell kitenni!”
Nos, Orbán Viktor ilyen szempontok szerint hordozza szívén fajtánk sorsát. Egyébként ezt kellene tennie minden népét szerető és annak jövőjéért aggódó vezetőnek. Ez indokolta a babilóniai fogság utáni hazatéréskor (Kr.e. 538-tól) Ezsdrás próféta kemény szavait is, midőn a zsidó népet a „főemberek” tanácsára a keveredéstől óvta. (elolvasásra ajánlom a Bibliából Ezsdrás próféta vonatkozó fejezeteit). Sajnos egyre ritkább az ilyen karizmatikus államférfi. Legtöbben a mosolydiplomácia és a kettős beszéd foglyai, idegen szellemi alkotást részben vagy teljesen eltulajdonító (plagizátor), minimális intellektuális adottsággal. S ha valaki nem hasonul, hamar ráaggatják az Orbánra is rásütött bélyegeket. Tusványoson viszont az is kiderült, hogy Orbán és Tőkés az a két történelmi formátumú személyiség, akiknek nem igazuk volt és van, hanem igazuk lesz. Orbánra nézve ez az értékelés is közszájon forog: „ne a szavait, hanem tetteit vizsgáld!”
E két előbbi megállapítás megállja helyét a fajok keveredésével összefüggő mondataira is! Lelkiismeret-furdalás nélkül igyunk hát reá egy „Fidesz-fröccsöt”!
Varga Károly
A szerző a nagybányai református egyházmegye nyugalmazott esperese
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!