Az „ember a medve ellen” jelenség szempontjából azonban talán mindegy is az adott történet végkifejlete, ugyanis a lényeg, hogy a jelek szerint a magát intelligensnek mondó kétlábú gátlástalanul próbál beavatkozni a ragadozók amúgy is felbolygatott életébe. És valószínűleg nem elszigetelt az eset, hiszen az erdőkitermelésben dolgozóknál bevett gyakorlat: megpróbálják elválasztani a bocsokat az anyjuktól, így az anyamedve már nem tér vissza a helyszínre, nem zavarja őket a kitermelésben. De nem ritka, hogy az ember meggondolatlanul, bután, zsigerből reagál a nagyvad közelségére. Eszünkbe juthat a nem megfelelő emberi viszonyulás kapcsán a két évvel ezelőtt történt eset is, amikor falustársai figyelmeztetése ellenére közelítette meg és hergelte a vadállatot a kőrispataki medvetámadás áldozata. A meggondolatlanság tragédiába torkollt, a ragadozó halálosan megsebesítette a férfit.

Jó régóta zajlik már párhuzamosan a kétféle harc: a „medve az ember ellen” és az „ember a medve ellen” is elkeseredett, meddő küzdelemnek tűnik, a medvekérdés pedig társadalmi problémává vált Erdélyben, különösen a Székelyföldön. Vitathatatlan, hogy vérlázítóak a medvekárok, akárcsak az, hogy vannak esetek, amikor a vadállatok közelsége, a lakott területeken való gyakori felbukkanása ellehetetleníti az emberek életét. Azonban ettől elválaszthatatlan, hogy perspektívából nézve épp az ember az, aki elfoglalja a medvék élőhelyét, a vadaknak pedig nincsen hova visszahúzódniuk, így nyilván keresztezik az ember útját.

Az új környezetvédelmi miniszter – aki elfogadhatatlannak tartotta a Gyergyószentmiklós környéki fakitermelésen történteket – azt ígérte, egyszer s mindenkorra rendezné a medvekérdést: tudományosan fel kell mérni a vadak létszámát, szükség van a medvepopulációt szabályozó összetett intézkedéscsomagra, élethely-biztosító intézkedésekre, mivel az eddigi rendelkezésekről bebizonyosodott, hogy nem hatékonyak. Valószínűsíthetően sokan várják, mikor valósul meg mindez, mikor éri el Románia, hogy bár kvázi nyugodtabban elférjen egymás mellett az ember és a medve. Akik közt egyenlőtlen az esetleges összeütközés, a küzdelem, ugyanakkor reménytelen, szomorú a harc végkifejlete. Nemcsak azért, mert a medve erősebb, hanem azért is, mert az ember nem elég okos, nem elég bölcs, nem elég ügyes, hogy mindkét fél számára elfogadhatóan rendezze a problémát.

A barlangból bocsokat kidobó emberekről szóló történetben négy megtermett férfi lépett fel négy védtelen pici állat ellen. Azonban csak a létszámuk volt azonos, erőviszonyaik nem hozhatóak közös nevezőre. És egészen biztos, hogy az embernek kellene helyesen, belátóan és előrelátóan gondolkoznia, a medve helyett is, mindkettőjük jövőjéről.