2010. augusztus 12., 11:022010. augusztus 12., 11:02
Ezért gondolkodástompítók változatos tárházát szoktam bevetni, mondjuk a legegyszerűbb, ha szimplán csak bekapcsolódom Zsófi valamelyik éppen zajló játékába, és hagyom, hogy sodorjon a lovak, kiskutyák és barbik kavalkádja, mert már az is roppant szórakoztató, hogy a lovakat például úgy hívják: Szépló, Nagyonszépló vagy Túlszépló.
Ez esetben viszont bármikor fennáll a veszély, hogy a kishölgy kijózanító módon közli, hogy van egy hipotézise. De gondolkodás ellen a konyhában valamennyire jártas ember lánya gyorsan összedob egy szedres tejespitét mentalevéllel. S ha már mentalevél, egy mojitót is összekutyulhat, mert az alkohol a zavaró gondolkodás holtbiztos ellenszere. Extrém helyzetben még mindig jöhet a rendőrös-nyomozós sorozat, amiben mindig az vezet a rejtély megoldásához, hogy a hullán talált apró bogár, az amerikai nagyváros egyetlen négyzetméterén fellelhető ritka növény még ritkább kártevője, és cáfolhatatlanul elvezet az orvgyilkászhoz.
Nem csoda, hogy folyton visszavágyom Amerikába, hiszen ott tökélyre fejlesztették a gondolkodás kiküszöbölésének módszereit, a problémamegoldás esetleg munkaköri leírás lehet, de semmiképpen hétköznapi tréning. Az útjelző táblákra kiírják pontosan, mit jelentenek, tehát a megállni tilos táblán nagybetűkkel olvasható, hogy megállni tilos, de a küszöbre is kiírják, hogy küszöb, a nedves padlóra, hogy nedves, így az ember annyira természetesen illeszkedik be, folyton megtalálva a fogódzót, az se számít, ha egy szót nem tud angolul, vagy például életében nem járt szusibárban, akkor is megtalálja a wasabit.
Az életet lépten-nyomon körülvevő mankók viszont néha megbicsaklanak, és akkor kitör a pánik. Lehet, hogy már meséltem, de ez az egyik kedvenc ámerikás sztorim, ezért szemrebbenés nélkül repetázok. A hatalmas luxushajó, ahol dolgoztam, olyan, mint egy szálloda, a kabinok bejárati ajtaján a kilincsre akasztva függ a „Ne zavarj” tábla, amit bármikor kitehet a lakó, ha intimitásra vágyik. Ez okozta a zavart, hajóindulás előtt néhány perccel klausztrofóbiás pánikban telefonált a tudakozóra az egyik echte amerikai utas, hogy nem tud kijönni a kabinjából. Mert az egyik ajtó a teraszra, a másik a fürdőszobába vezet, a harmadikon meg azt írja: Ne zavarj!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.