2009. december 24., 11:272009. december 24., 11:27
Ha nem is vagy túl vallásos és istenfélő, de legalább akkor, legalább egyszer csak elhitted, hogy mégis van Isten, mégis van megváltó. Te is habzsoltad a szabadságot, a szabad sajtó híreit, és számodra is ugyanúgy hihetetlen volt, hogy van üzemanyag, villanyáram, kenyér, tej, hús, vaj, olaj, cukor, csokoládé, egész napos, közte magyar nyelvű televízió-műsor, a házban meleg; hogy azt mondhatsz, amit akarsz, és akkor mehetsz Magyarországra, egyáltalán külföldre - legalábbis az akkor megszabott keretek között - amikor akarsz.
Úgy ezerkilencszázkilencven nyarán te is a szeme közé vágtad a volt vállalati szekusnak, hogy kapja be, midőn - a jelek szerint nem eléggé tisztító - vihar múltán megkeresett, hogy szolgáltatnál neki információkat az óvodákat, napközi otthonokat, kórházakat, öregotthonokat, iskolákat bútorral, élelemmel, gyógyszerrel, játékokkal, írószerrel, kétkezi munkával és egyszerűen: emberséggel talpra állítani igyekvő hollandusokról, osztrákokról, magyarokról. És szintén azon a nyáron te is láttad, amint Bukarestben, az Egyetem téren az államelnök berendelte bányászok lapátnyelekkel, dorongokkal vernek agyba-főbe másként gondolkodókat.
Pár év múlva te is láttad, hiszen a szemed előtt, sőt a fejed felett történt, hogy recsegett-ropogott, majd összedőlt az úgynevezett demokratikus alapokon nyugvó gazdaság, amelyről annak idején azt sulykolták a fejünkbe, hogy örökéletű, és az emberiség egyedüli üdvözítője. Pedig te is tudtad, hogy valótlanságokon alapul, te is tudtad, hogy nem úgy van, ahogy a szocialista munkaverseny statisztikái és grafikonjai és az azért megfizetett elvtársak hazudják. Hanem másképp - csakhogy ha arról azelőtt beszélni szabadott volna is, nemigen volt ajánlatos.
Ilyen körülmények között te is elveszítetted a munkahelyedet, te is ott álltál tanácstalanul, hogy akkor most mi legyen. Te is megkóstoltad már idegenben a vándormunkás kenyerét, amely, akárhogy is teszed-veszed, csipetnyivel mégiscsak keserűbb az itthoninál - de legalább van. Ha ideig-óráig is. És a te szemed is megtelik könnyel, amikor az évi két alkalomra, karácsonyra és húsvétra mért pár napos szabadságod végén a kapuban, a buszmegállóban vagy a vasútállomáson két karoddal szeretteidet, tekinteteddel pedig szülőföldedet megöleled.
Tudom, te is csalódtál, de legalábbis szembesültél azzal, hogy: nem ezt vártad, nem erre számítottál. Te is terveztél, próbálkoztál, és te is buktál. Neked sem jöttek be a számításaid, a széle nálad sem üti a hosszát, te is filléres gondokkal küszködsz, és téged is nyomasztanak a soha el nem fogyó adósságaid. S amíg ez így van, csak álmodozol családalapításról, lakásról, autóról, nyugodt életről.
S hogy gondod még komorabb legyen, te is megkaptad azt az ajándékot a Mikulástól, amikor a mostohaanyává vált országban élő nemzettársaid kitagadtak, amikor a testvéri csókra tartott orcádra pofont kaptál tőlük. Pedig húsz esztendővel ezelőtt, s még azelőtt milyen más volt minden, mennyire tudtuk félteni, szeretni egymást, milyen megnyugtató volt tudni egymásról, hogy határon innen vagy túl, de - vagyunk. És előlünk bármennyire is elhallgatták, agyunkból bármennyire is kimosták - azért is együvé tartozunk.
De mindezek miatt ne szomorkodj. Hanem láss és hallj tisztán. Mert most már te is tudod, hogy hol és mi romlott el, s hogy te mit és hol rontottál el. Te is tudod, hogy mit nem szabad újra elkövetni. Vagy nem megtenni. Így könnyebb lehet újrakezdeni, és elhinni, és tenni azért, hogy egyszer valóban minden rendbe jön. És végre új életet kezdhetünk. Normálist, emberit. Amilyent gyermekeidnek is álmodnál.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.