2010. szeptember 23., 11:332010. szeptember 23., 11:33
Az 1989 előtt még igen fiatal, illetve meg sem született, tehát a korról mit sem sejtő nemzedéknek, de talán magunknak sem árt újfent elmondani, hogy akkor nem úgy volt, mint ma. Mert akkor még titokban sem lehetett egyetlen darabka nemzetiszínszalagot őrizni, vagy egy-egy politikai viccet erre meg nem felelő helyen és emberek előtt elsütni, de a kormányt és az ország elnökét sem lehetett az imént említett körülmények között bírálni; és például Nyirő József köteteit, vagy mondjuk régebbi magyar történelemkönyveket sem volt ajánlatos a polc első sorába rakni – mert ha minderről tudomást szerzett a szeku…
És mondjuk akkoriban egy orvostanhallgató is alaposa(bba)n meggondolta, hogy ha egyszer felvételi vizsga útján bejutott az egyetemre, elküldi-e az anyjába a szekust, hogy további tanulmányaitól örökre búcsút vegyen, vagy vállalja azt a fajta lavírozást, amelyet ilyen vagy olyan mértékben, szinten és módon, de mindenkinek vállalnia kellett. Mert olyan volt az a rendszer. Hogy ki szekusnak, ki párttitkárnak, ki szüleinek, ki gyermekeinek, ki tanárának, ki tanítványának, egyszóval ember embernek, de még önmagának is: hazudott. Legalább most, bő húsz esztendővel 1989 decembere után legyünk őszinték: mindenki kussolt, mert ahol zsarnokság volt, ott zsarnokság volt – és aki a hálón fennakadt…
Saját udvarunkon seperve: Márton Áron püspököt és a volt politikai foglyok derékhadát leszámítva nem tudok olyan magyart, aki a kommunizmus rettenetes évtizedeiben egyenes gerinccel s szóval élt volna. Úgyhogy csínján a szavakkal, és főleg az ítéletekkel. De bő húsz esztendővel 1989 decembere után a gyanúba kevertek legalább most az egyszer legyenek őszinték. Legalább most ne féljenek. Legalább most álljanak elő. Mert a bűnök alól igazi feloldozást amúgy sem a törvényszék, sem ember, hanem egyedül a jóisten adhat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok