Szeretjük a nagy számokat, olyan jól hangzanak. Többnek, jobbnak, szebbnek érezhetjük magunkat tőlük még akkor is, ha kisebb fajta káoszt kreálunk a használatukkal.
2013. június 04., 09:052013. június 04., 09:05
Lassan hat és fél éve lesz annak, hogy az erősen felduzzadt régi pénznemünket újra cserélték. Az átszámítás egyszerű volt: levágni a négy nullát..., és akkor mi marad? Hát ez az, gondolom, éppen ezért használják még manapság is nagyon-nagyon sokan a hét évvel ezelőttig dívó összegeket. Hamar átvettem az új módit, nem mintha pénzügyi géniusznak tartanám magam, vagy olyan fegyelmezett állampolgárnak, aki még ilyen semmi kis összegek (?!) említésekor is szigorúan igazodik az előírásokhoz, hanem mert az új pénz nagyjából olyasminek volt mondható, mint amihez szoktunk, mielőtt a lovak közé csaptak volna az illetékesek, és a lejcsikó bele nem kezdett az évekig tartó ámokfutásba.
Persze a „jó volt, amikor rossz volt\" időkkel való hasonlítgatásba nagyon könnyen bele lehet dilizni már csak, ha például a fizetést vesszük alapul. Játéknak azért nem rossz, mert igaz, hogy akkoriban 1 lej 70 bani volt egy liter tej, és 70 bani egy üveg joghurt, de a cukor kilója 9 lejbe került, a szemes zöld kávé (ma már ilyesmi nem is létezik) 60 és 75 lej között mozgott, a pörkölt-darált változat pedig maximum 103 lej volt. Adna ma valaki egymilliót (ugye, én is visszatérek a „milliomos\" beszédhez!) egy kiló kávéért? Ugyan már. Nem akarok tovább számigálni, aki emlékszik a régi árakra, az kikapcsolódásként eljátszogathat az öszszehasonlításokkal. Vissza a nagy számok bűvköréhez: érdemes megfigyelni, hogy a hát- és idegborzolónak szánt korrupciós híreknél bemondják az elsikkasztott, csúszópénzként vagy „csak\" rendes havi fizetésként felvett összegeket, és azonnal át is számítják a 2007 előtti summákra, hogy az egyszerű hallgató annál jobban szörnyülködjék. Csak úgy röpködnek a milliárdok, jó alacsonyan szállva, mint vihar előtt a fecskék. Amikor aztán kitör a vihar, és mondjuk, olyasvalakit kapnak el, akit a hírfaló közönség nem gyűlöl zsigerből, akkor már az új pénzérték forog fenn, de legtöbbször inkább euróban beszélnek, aminek az átszámítása nem megy éppen olyan gyorsan.
S hogy miért is kekeckedem én ilyesmivel? Miért nem hagyom, hogy mindenki használja úgy, ahogy akarja?! Mert a kábító manipulálástól szeretném megóvni legalább azokat, akik még nem szédültek bele a röpködő, rég elértéktelenedett milliókba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!