JEGYZET – Egy megyei mufti, kihasználva a főnök távollétét, úgy érezte, itt az idő: most vagy soha! Nosza rajta tiszta vizet a pohárba, és közölni mindenkivel, mennyi az annyi!
2017. április 22., 22:242017. április 22., 22:24
Célba vette a komolyzenészeket és egy-két hátborzongató kijelentés után ki is tette a pontot. Úgy érezte, végre mindenki előtt világos lesz, melyik szónak mennyi a súlya. Példának okáért: a politikusi levegőbe eregetett szavakat semmiképpen sem szabad ugyanolyan mérlegre tenni, mint a muzsikaszót. És egyáltalán: hogy jönnek ahhoz holmi filharmonikusok, hogy hetente mindössze egy koncertet szolgáltassanak?! Hogy naponta próbálnak néhány órát arra a heti egy alkalomra?!
Na és! Gondolt valamelyikük vonóhúzogatás vagy billentyűütögetés közben arra, mennyit kell gyakorolnia egy politikusnak ahhoz, hogy aztán négy esztendőn át akár egyetlen hangosan kiejtett szó nélkül elbóbiskoljon a fővárosi bársonyszékben?! Mennyit kell előzőleg hajlongania, jópofiznia, dicsérnie agyba és főbe pártjának helyi és központi főnökét? Igen bizony, nem semmi a felkészülés a mandátumra, akár tövig elkophat bele az ember nyelve! De ha ezek a fizetésükért szavakkal nem, csak hangokkal szolgálnak, akkor viszont tessék kiállni a placcra, és húzni minden nap legalább egy órácskát. Ahogy Bécsben is teszik – tette hozzá a döntőnek szánt érvet. Itt is úgy kell, ne a koldusok kántáljanak naphosszat!
Hiteles forrásokból tudom, hogy az illető mufti soha még az üres hangversenyterembe sem tette be a lábát, nemhogy egy koncerten részt vett volna. Ezért emlegethette a bécsi utcazenészeket úgy, mintha a világhírű szimfonikus zenekar tagjai nyekergették volna – koldusok helyett – a nyirettyűjüket! Nagyon felháborodtam, és azon kezdtem agyalni, vajon kinek ígérte oda azt a főigazgatói széket, amiről évad végén felállni készül a nyugdíjba vonuló jelenlegi menedzser? Aki – egyáltalán nem mellékesen – nyolc éven át keményen dolgozott azért, hogy a zenekart az országos élvonalba emelje.
És hirtelen rájöttem, hisz épp Bécs szolgáltatta a jelszót: őmuftisága láthatott egy olyan plakátot, hogy Mozart-fesztivál. És eszébe jutottak az Ausztria-szerte bőségesen, kilóra is kapható finom Mozart csokigolyók. Márpedig ő vigyáz az alakjára, neki senki ne akarjon bonbonokat osztogatni. Ha nem hajlandók a sétálók kedvére tenni az utcasarkokon, mint Bécsben, akkor ahhoz sincs joguk, hogy csokival kábítsák a népet. Most már csak az a kérdés, megérti-e, ha valaki felvilágosítja: a muzsikaszót se konkrétan, se átvitt értelemben nem kilóra mérik!
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Látogatottsági adatok