-- Külsős szerző --

2019. március 21., 15:37

Muszlim kancellár Németországban? – Az Európai Néppárt jövőjéről

„Az Európai Néppárt elnöksége és a Fidesz egyetért abban, hogy a Fidesz felfüggeszti tagságát az EPP-ben addig, amíg az értékelő bizottság jelentése elkészül” – ez a kompromisszumos megoldás született az európai ernyőszervezet szerdai brüsszeli tanácskozásán.

Valószínű, hogy ezzel a lépéssel az EPP időt nyert és a májusi európai parlamenti választások után ismét az Európai Unió (EU) legerősebb politikai tömörülése lesz. De mi lesz vajon azután, és miként alakul Európa sorsa, ha egy „ilyen” politikai család tartja kezében a szálakat?

Az EPP azoknak a jobbközép szervezeteknek a pártcsaládja, amelyek gyökerei mélyen visszanyúlnak az európai kontinens történelmébe és civilizációjába. Ezt olvasni a programjukban. Szóval a néppárti tömörülést az átlagpolgárnak úgy kellene értelmeznie, hogy ez a „család” az Unió konzervatívan gondolkodó szavazóinak a képviselője.

De miféle konzervatív oldalról beszélhetünk egyáltalán?

Az EU vezető országának vezető pártja, az 1945-ban alakult német Kereszténydemokrata Unió (CDU) például egy középen elhelyezkedő, kereszténydemokrata, liberális és konzervatív irányzatokat képviselő pártként indult, és jó ideig az is maradt. Viszont ma már sem elméletileg, még kevésbé pedig gyakorlatilag nem kereszténydemokrata. Elődjének a weimari köztársaság Centrum Pártját tekintik, amely akkor elsősorban a katolikus-keresztény értékeket képviselte, a mai CDU ezt kiterjesztette az összkeresztény értékekre is.

A párt hitvallása szerint nyitott minden keresztény vallású ember, de a nem keresztények felé is. 2005-ben választóinak több mint 50 százaléka katolikus, kb. 33 százaléka evangélikus és a többi mintegy 17 százalék felekezeten kívüli volt. Az első CDU-kancellár, Konrad Adenauer római katolikus volt, utódja, Ludwig Wilhelm Erhard, majd Németország jelenlegi kancellárja, Angela Merkel evangélikusok; ateista német kancellárról nem tudok.

Nos, Európa, a mi keresztény kontinensünk sokszor háborúzott, és bár legtöbbször ez a viszály a nemzetek háborúja volt, évszázadokon át harcolt egy idegen kultúrájú, nem keresztény, hanem erősen keresztényellenes hatalom ellen is. Ma, a 21. század elején, ez a hatalom ismét fenyegeti Európa létét. Ez tény, amit nem szabad csűrni-csavarni. Az Európába irányuló és 2015 óta felgyorsult migráció egyik fő támogatója kétségtelenül a jelenlegi német kancellár, a kereszténydemokrata Angela Merkel volt, holott Európa legnagyobb részében, az EU tagállamaiban is, kezdettől ellenezték a merkeli bevándorláspolitikát.

Merkel ideje – látszólag – lejáróban, de vannak követői, akik már nem is beszélnek a bevándorlás okairól, következményeiről, ők már a lehetséges jövőt tárják elénk. Ennek a bevándorláspolitikának az erős támogatói ott ülnek a nemzeti kormányok parlamentjeiben, de a nagy gyülekezetben is, mikor a (keresztény!) EPP határozatra összehívja vezető híveit. Íme egy példa. A CDU és a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) közös új frakcióvezetője, Ralph Brinkhaus alaposan felborzolta a kedélyeket, mikor a közelmúltban egy interjúban kijelentette:

elképzelhetőnek tartja, hogy 2030-ra muszlim kancellárja legyen Németországnak.

A keresztény politikus arról is beszélt, hogy szívesen látják pártjukban a muszlimokat, hiszen egyes német tartományban már csak a lakosság töredéke tartozik a keresztény egyházak valamelyikéhez, ezért azok a muszlimok, akik osztoznak a kvázi európai értékekben, miért ne lehetnének a CDU tagjai?

Egy ilyen kijelentést nagyon nehéz kommentálni, egyszerűen megáll az ember esze. Bár német politikai körökben nagy a csodálkozás, sokan egyszerűen nem értik a kijelentést, sokan háborognak és megkérdőjelezik Brinkhaus jelenlétét. Akinek akad támogatója is, hiszen egy észak-német tartomány CDU-tag kultuszminisztere kijelentette: természetesen egy muszlim kereszténydemokrata, egy hindu vagy egy ateista is lehetne a CDU kancellárja. Ennek kapcsán többen megjegyzik, hogy jó, jó, de ha már ez így megy tovább, vegyék ki a CDU rövidítésből a C-t, ami a christlich (keresztény) rövidítése és helyettesítsék be például M-el, és akkor lesz egy „Muslimisch Demokratische Union”, amely aztán tovább képviselheti az országot az Európai Néppártban.

Még 2010-ben, a német újraegyesítés évfordulóján Chistian Wulff német államfő kijelentette, hogy az iszlám Németországhoz tartozik. Pár napra rá Merkell kancellár asszony a bevándorlással kapcsolatos témakörben arról beszélt, hogy a multikulturális társadalom felépítése, az álom, hogy egymás mellett éljünk egymás örömére, végképp elbukott. Öt évre rá Merkel a 4 milliós muzulmán vallású közösségre hivatkozva kijelentette, hogy egyetért Chistian Wulff volt államfő régebbi megállapításával, miszerint az iszlám Németország részévé vált.

Ellentmondásos kijelentések, „badarságok” egymásutánja. Ilyen a mai német és egyben az uniós politika tükörképe.

A Fidesz – és talán még egy-két európai párt – politikájában erősen ragaszkodik a keresztény értékekhez és ennek kapcsán bevándorlásellenes. Logikusan nézve a magyar kormánypárt nincs mit keressen az EPP-ben, már régen ki kellett volna lépnie. Lehet, hogy elhamarkodottan nyilatkozom? Várjuk ki a végét!

Hollai Hehs Ottó

A szerző Németországban élő publicista

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...