2011. július 13., 09:282011. július 13., 09:28
A diákmunka nálunk sokáig elképzelhetetlen volt az „akkor inkább világgá megyek” elhatározás nélkül, hiszen az egyetemisták számára csak külföldön, leginkább a tengerentúlon nyílt lehetőség jól fizető idénymunkára. A nagy kaland a legtöbb esetben szerencsésen ért véget, de olyan is akadt, akinek itthonról kellett pénzt küldeni a visszaútra, vagy az éltanuló úgy döntött, inkább marad a nagy Amerikában, mert pincérként többre viszi.
Az élmény, a tapasztalatszerzés meghatározóvá vált azok életében, akik ily módon megismerték az Óperenciás-tengeren is túlt. Csakhogy a sokat hangoztatott gazdasági válság miatt az elmúlt években jelentősen csökkent azok száma, akik nyári munkahelyet találtak, találnak külföldön. Emiatt – szülői segítség vagy egyéb kereseti forrás hiányában – még a kalandvágyó ifjak közül is sokan itthon próbálnak annyi pénzt összeszedni a szünidő folyamán, hogy legalább a hazai fesztiválok egyikén kitombolhassák magukat.
Romániában későn, 2007-ben ismerték fel, a diákmunkát fel kell karolni. A vonatkozó törvény szerint támogatásban részesülnek azok a cégek, amelyek nyáron tanulókat, egyetemistákat alkalmaznak. Eredetileg a mindenkori minimálbér felének megfelelő összeget igényelhette az a vállalkozó, aki legtöbb 60 napig diákot foglalkoztatott törvényes keretek között, ám ez a juttatás most már csak fejenként 250 lej. Idén a legtöbb helyen nem tolonganak a cégek képviselői a munkaerő-elhelyező ügynökségeknél, ugyanis a támogatás sok esetben még a munkavállaló diák után fizetendő illetékek összegét sem fedezi, nem is beszélve az utánajárásról és papírmunkáról, amely a legfeljebb két hónapra szóló munkaszerződés megkötésével jár. A diákok számára ugyanakkor fontos lenne, hogy legalább néhány hetet foglalkoztassák őket – és nem csak a pénz miatt, hiszen ideális esetben a fiatalok olyan munkakörben is elhelyezkedhetnek, amely nem idegen attól, amit tanulnak, és így az idénymunka egy hasznos nyári gyakorlattal is felérne.
A jó időben, jó helyen megszerzett tapasztalatok aranyat érnek, ám ahhoz, hogy ebből valós hasznot húzzon a teljes társadalom, óriási szemléletváltásra van szükség. A cégeknek fel kellene ismerniük, hogy a diákok bevonásával, szakmai fejlődésük egyengetésével hosszú távon megbízható munkaerőt nevelnek. Az állam pedig a diákmunka hathatós támogatásával, kizárólag középiskolások és egyetemisták számára meghirdetett állásbörzék megszervezésével, a munkaadó és az ifjú munkavállaló közötti kapcsolatfelvétel megkönnyítésével akár megalapozhatná a kivándorlás, az agyelszívás elleni stratégiáját is. Hiszen ha a diák már felnőtté válása hajnalán megfontolandó lehetőségekkel szembesül, akkor jóval nehezebben határozza el, hogy világgá menjen egy kis pénzért vagy egy új életért.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!