Ha többet és rendesebben, akkor több pénzük volna – szólt az elnöki dörgedelem. Hát... mondásnak nem rossz. Egyetlen szépséghibája, hogy mákszemnyi valóságismeret sem áll mögötte. Pedig az ország első számú emberének tudnia kellene, hogy nem üres munkahelyekkel vannak „kikövezve” az utcák. Nem tudom ugyan a naprakész, munkanélküliséget mutató számot, de nem is releváns, mivel rengeteg rejtett és bújtatott dologkerülőről szállongó ismerettel pótolom ismerethiányomat, s különben sem ez utóbbi témakörnél szándékszom elidőzni, hisz majdnem mindenki ismer ilyen-olyan tanfolyamokra járó, az ajánlatok közt fitymálva turkáló, a szülők nyakán tengő-lengő ifjút, aki a csodát vagy rosszabb esetben a sült galambot lesi.
Az államelnöki intés sem az ilyeneknek szólt, lehet, felsejlett benne, hogy nem minden szülő képes europarlamentárrá „előléptetni” csemetéjét, aki aztán súlyos összegekért illegeti magát Brüszzelben, és teszi időnként nevetségessé önnön anyanyelvének használati készségét. Nem, nem az ilyen aranygyerekekről beszélt a magát nagy játékosnak tartó elnök, hanem az állami alkalmazottakról, de mindenekelőtt a nyugdíjasokról. Ez utóbbiakkal van őkegyelmének valami baja, mert térül-fordul, de mindig arra lyukad ki, hogy a nyugdíjakat mégiscsak meg kellene nyirbálni. Sajnálom azt a kis fáradságot is, amit ennek a nyugdíjasfóbiának a mélylélektani felbúvárlására kellene fordítanom.
Mert gondoljuk csak el, hány és hány bizalmi embert lehetne jól fizető álláshoz juttatni, akik aztán számolgathatnák, mennyit is kell levágni például a kőbányában félnormázó nyugdíjas, a kórházi ügyelet után részmunkaidőben szemetet szállító orvos vagy a délelőtti órák és a délutáni kötelező iskolai foglalkozások közt utcát sepregető tanár jövedelméből. El van ez kérem gondolva, mégpedig nem is akárhogyan: ha még létezne a „boldog” emlékezetű tudományos szocializmusnak nevezett tantárgy, tanítani lehetne mint a kapitalista munkamegosztás iskolapéldáját, esetleg olyan címen, hogy Egyesek dolgoznak – mások levágják a munkabérüket. Ja és szükség esetén, bármiféle aktuálpolitikai felhangot elkerülendő, az elméleti kidolgozást nyugodtan lehetne Marxra, esetleg Leninre kenni. Ők is ugyanúgy tiltakoznának, mint a megkurtított jövedelmű dolgozók és nyugdíjasok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok