JEGYZET – Lehet, hogy más városokban is ez a szokás, de Nagyváradon rohamosan terjed a főállású mumusok áldatlan ügyködése.
2014. április 29., 20:472014. április 29., 20:47
Nagyjából ott tartunk, hogy ha valaki már egy hivatali székben üldögél, akkor feljogosítva érzi magát a többi lakos fenyegetésére. A látszólag demokratikusnak szánt közvitákat is így kezdik, s majd csak szép lassan viszik lefelé, emberinek mondhatóra a hangszínt. Papírt és időt nem kímélve szólítgatják fel a legpiszlicsárébb ügyekben az embereket arra, hogy mit tegyenek, vagy mi a szigorúan tilos számukra, soha el nem feledve az ellenkező esetben bekövetkező nagyon szigorú büntetést.
Ez is a sokat idézett ötvenes évek berögzöttsége: félelemben tartani mindenkit, lapítsanak, kussoljanak, abból baj nem lehet. Aki pedig amúgy is hajlamos a lapításra, az engedelmeskedik azonnal. Jó bevétel ez a városnak, hogy aztán mihasznaságokra jobban lehessen szórni a pénzt. Nagyobb legyen a központban csapott vásári zenebona, a sercegő lacikonyhák sora, magasabb lehet a műanyag csúszda, egyszóval jobban lehet bosszantani az elparlagiasodástól ódzkodó városlakókat.
De szerencsére vannak még olyanok, akik a fenyegetésektől nem riadnak vissza, s ha kell, a szájukat sem átallják kinyitni. Dicsekvés nélkül mondom, hogy közéjük tartozom magam is, akit különösen irritál a folytonos fenyegetőzés. Nem félek a mumusoktól, különösen nem olyankor, amikor a saját hatáskörükbe tartozó feladatokat sumákolják el, vagy szeretnék a lakosokra áthárítani. Mire is gondolnék másra, mint a történelmi városközpont lerobbant házainak külső rendbetételére?!
Többször szóvá tettem már, de hiába: egy-egy kiadósabb eső után alig lehet járni a sok lemosott vakolattól, málladéktól. De a városnak nincs pénze! Legyen a lakóknak! Akiknek pedig volt, és rendbe is tették a maguk portáját, hát azt sürgősen meg kell fenyegetni, mert egy-két árnyalattal sötétebb/világosabb színre lett volna szükség, a szomszéd helyett sem ártott volna fizetni, és hasonló bődületek, ami bizony nagyon piszkálja a csőröm.
Aki végigmegy az egykor híres váradi Fő utcán, hirtelen hadszíntéren érezheti magát, afféle időutazás elszenvedőjének, a hetven évvel ezelőtti bombázások lecsengése, esetleg a jövő valamiféle katasztrófája után. Nem ártana végre érdemben foglalkozni a városképet kialakító tervekkel, csak ne úgy, hogy mindent lerombolni és továbbra is vidáman fenyegetőzni, mumuskodni – főállásban a mi pénzünkön!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!