2010. március 02., 09:332010. március 02., 09:33
Talán az autója romolhat el folyton, vagy a családi házzal lehetnek vesződségek – a dolgok megfelelő működéséhez szokott ember ugyanis nem jelentheti ki, hogy „csak a dicséret és az elismerés hangján” tud szólni az olimpiai szervezésként előadott tragikus kanadai bakiparádéról. Nodar Kumaritasvili grúz szánkós még a technikai malőr miatt nevetségessé vált megnyitó előtt életét vesztette a vancouveri pályán, a folyamatos szervezési hiányosságok pedig végigkísérték a sporteseményt.
A NOB és a kanadaiak csak szaladtak az események után, ahelyett hogy irányították volna azokat: előfordult, hogy a gyorskorcsolyaversenyek azért álltak, mert a két jégfelújító gép mellett a tartalékberendezés sem működött, de megtörtént az is, hogy éremesélyes sportoló zokogott tehetetlenségében, miután a szervezők sorozatos melléfogásai miatt pillanatok alatt összeomlott, amit négy éven át épített. Ráadásul amíg a helyi szervezők próbáltak (a záróünnepségen akár magukat is kigúnyolva) visszakozni, Rogge csak azt szajkózta, hogy az általa vezetett szervezetet nem terheli jogi felelősség Kumaritasvili halála miatt.
A hivatalos álláspont szerint a grúz szánkós tragédiájához saját hibája, egy rossz kanyarvétel vezetett – miközben szinte naponta építették át a felelőtlenül gyorsnak tartott whistleri pályát, amelyen számos tapasztalt bobos és szánkós bukott, és akadt, aki az életét féltve nem volt hajlandó versenyezni rajta. A NOB struccpolitikája és Rogge műmosolya persze nem előzmény nélküli.
Ugyanezt adta elő, amikor fény derült azokra a pekingi háttéralkukra, amelyek nyomán a kínai pártvezetés az ő kezével csapta arcon az olimpia eszmét, és a pekingi játékok alatt jelentősen korlátozta a korábban a NOB által garantált sajtószabadságot. Lehet mindezt védeni az olimpia szerepének átalakulásával, azzal, hogy az ötkarikás játékok gazdasági és közéleti jelentősége megannyi kompromisszumot kíván. Ám ha becsületes felelősségvállalás nélkül kezelik a sportünnep körül fokozódó ellentmondásokat, a dicséret és az elismerés hangja a valóságban torz sumákolásként szólal meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok