2010. október 18., 09:542010. október 18., 09:54
Az, hogy Merkel most egyértelműen rámutatott a multikulti eddigi modelljének a csődjére, azt jelzi, hogy egyre nagyobb a baj. Hiszen a nyugat-európai országok szinte mindegyikében többmilliós nagyságrendben élnek olyan közösségek, amelyek más kontinensről érkeztek, ám már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy meg sem próbál beilleszkedni a befogadó kultúrába. (Egyébként mindezek fényében még fontosabb, hogy tudatosítsuk a nyugati társadalmakban: az őshonos európai kisebbségeket nem szabad egy kalap alá venni a néhány éve-évtizede érkezett bevándorlókkal). A befogadók persze hálával tartoznak a bevándorlóknak, akik többnyire olyan munkakörökben dolgoznak, amelyeket az őshonos polgárok nem vállalnának el, azonban ez nem jelenti azt, hogy a tolerancia csakis egyoldalú lehet, azaz a befogadónak a bevándorló minden hagyományát el kell fogadnia, utóbbira viszont nem vonatkoznak az európai normák. A konfliktusokat csupán részben tulajdoníthatjuk annak, hogy a válság miatt a bevándorlók munkahelyei is értékessé váltak. A csőd legfőbb oka, hogy az eddigi modell egy utópiára épül, arra a feltevésre, hogy ha a szent egyenlőség elve alapján tilos különbséget tenni őshonos és jövevény között, mivel „az idegen szép”, ennek eredményeként egy olyan „szivárványtársadalom” jön létre, amelyben mindenki mindenkit elfogad, és békésen egymás mellett él. Csakhogy a valóságban ez nem így van, és ezért nem csupán az európaiak egy részében kétségkívül meglévő rasszizmus okolható. A politikai korrektségen túllépve megállapítható: európaiak és bevándorlók között a viszony csak akkor lehet normális, ha az elfogadás kölcsönös, és utóbbiak betartják a befogadók játékszabályait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok