2010. szeptember 29., 10:312010. szeptember 29., 10:31
Rájöttem, hogy szó sincs erről, nem tudom, honnan és kik érkeznek, egy biztos: hétfőn délben gyalog is lehetetlenség volt közlekedni a belvárosban. Egyszóval hamar rájöttem, nem leszek én Kolozsvár legokosabb albérlője, aki megvárja, míg mindenki lakást kap magának, aztán az elkeseredett tulajdonosok olcsó ajánlataiból válogat kedvére, akik alullicitálják egymást, csak ne maradjanak bérlő nélkül.
Így maradt nekem az internet, ahol kedvemre nézegettem a szebbnél szebb ajánlatokat és képeket, s közben azon mérgelődtem, hogy lehetséges, hogy Budapesten olcsóbban lehet lakáshoz jutni, mint Kolozsváron, s vajon hányat kell még aludnom addig, míg itthon is felfogják: a hűtőszekrény, mosógép és gáztűzhely alapvető felszerelésnek és nem extrának számít. Később bármilyen oldalt megnyitottam, eladó és kiadó lakásajánlatok hirdetései támadtak meg, s nem kellett sok idő, hogy a postaládámba is érkezzenek nagyon kedves, jó modorú lakásközvetítő levelek, akik biztosítottak róla, hogy minden igényemet kielégítik a lehető legkedvezőbb áron.
Sajnos az ilyen szolgáltatások már ismerősek nekem, napokig tudok mérgelődni, mikor elhiszem, hogy dr. Egészség tényleg ellát jó tanácsokkal e-mailen keresztül, teljesen ingyen. Ez így is volt egy hétig, s már kezdett jólesni, hogy minden levele végére odaírta, mennyire fontosnak tartja az egészséges életmód terjesztését, s természetesen mindezt ingyen. Aztán jött a csavar: kiderült, ha továbbra is a tanácsait szeretném olvasni, meg kell vennem a könyvét, ami most kedvezményesen csupán 52 lej. Ha sok pénzem lenne, egyszer végigmennék egy ilyen láncolaton, mert nagy a gyanúm, hogy könyv után jön a CD, majd a vitaminok, bőrápolók, ránctalanítók, s végül a szomorú felismerés, hogy mindemellett mégis öregszünk, s ez meg is látszik rajtunk.
Így töröltem az előzményeket a számítógépen, s megszakítottam a kapcsolatot (amit jóformán el se kezdtem) dr. Egészséggel és mr. Ingatlannal, megértve, hogy az emberi nyomorúságba a legjobb befektetni.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.