2009. január 14., 00:192009. január 14., 00:19
Az utóbbi évek (nemrég megtorpant) gazdasági növekedésének egyik motorja az autóipar volt: a Dacia virágzott, elkelt a craiovai autógyár, és a töretlenül bővülő újautó-eladások is jótékonyan hatottak a gazdaságra. A Tăriceanu-kabinet igyekezett is fenntartani a helyzetet, létrehozva a regisztrációs díjat, hogy így vegye elejét az uniós csatlakozással járó szabadkereskedelem következményeinek – vagyis annak, hogy az olcsó nyugati használt autók mindenféle megkötés nélkül árasszák el a romániai piacot. A gazdasági fejlődés áldásaiból azonban azok is ki akarták venni a részüket, akiknek nem telik új autóra, nem is hitelképesek, de egyszeri megtakarításukból futná egy hétéves Golfra. Ők vehemensen tiltakoztak, ám ennek hatása csak akkor érződött, amikor az Unió is felfigyelt a regisztrációs díj első változatának nyilvánvalóan protekcionista jellegére. A huzavona vége egy újabb, erősen megkérdőjelezhető döntés lett. A júliusban környezetvédelmi adóvá vedlett illeték ugyanis minden színű volt, csak zöld nem – kiszámításánál alig nyomott a latban az, hogy az adott autó mennyire szennyezi a levegőt. Az uniós léttel még csak tapogatózva ismerkedő román társadalomban pedig ismét tombolni kezdett a közelmúlt nemzeti sportja, az ügyeskedés. Szürkeimportőrök hada árasztotta el a nyugati kereskedéseket, lecsapva tragacsra és garázsban védett luxusautóra egyaránt, miközben a magánszemélyektől az állam egy vasat sem látott a nyereségük után.
A zuhanó újautó-eladások ismét cselekvésre késztették kabinetet, a távozófélben lévő kormány tripla vagy semmi játéka pedig feladta a leckét az új garnitúrának és az EU-nak is – most együtt próbálják megtalálni a helyes irányt a gazdasági fejlődés, a környezetvédelem és a szabadkereskedelem útvesztőjében. Könnyebbséget számukra csak az jelenthet, hogy egyre csökken a leendő döntésük tétje. A recesszió és pénzromlás évében ugyanis a megtakarítások már nem a motorizációt, hanem a túlélést segíthetik.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.