2012. október 22., 08:462012. október 22., 08:46
Aztán honnan, honnan nem a másik szomszédhoz betévedt három kiscica. Azonnal összebarátkoztak. Fogalmuk sem volt, hogy valójában ellenségeskedniük kellene: amikor a kutyus séta-rohangászás-úszás után elhevert egy kis pihenésre, a három macsek azonnal felmászott a fejére, odabújtak a nyakába, átfogták az orrát és együtt aludtak. Tökéletes egyetértés, egyetlen hangos szó nélkül. Pihenés után együtt uzsonnáztak, a kutya elől kilefetyelve a folyékony eledelt, a csontokat meghagyták a labradornak.
Csodálva bámultuk őket, a cicák pajkos incselkedését, a testes kutya megengedő beletörődését. A férjem ugyan időnként oktatgatta, hogy ne hagyjon mindent a macskák után, legyen ő az úr a házban, de nem hajlott a szóra. Talán mert egy idegen, egy ember uszította a kis barátai ellen, nem egy hasonszőrű, egy másik nemes eb. De aztán az is megtörtént: séta közben találkozhatott egy fajtársával, és ki tudja, hogy eszmecseréjük merre terelődött, de másnap reggel, miközben szokás szerint másztak volna fel rá, elkapta az egyik cica grabancát, meglóbálta és az udvar másik végébe hajította.
A másik kettő riadtan szaladt a testvérüket megvigasztalni, és aznap már nem is mentek közelebb a kutyushoz. Ő pedig nem hívta magához a három kis szőrcsomót. Attól kezdve beállt a „rend”: elkezdődött a kutya-macska barátság. Most már tisztes távolban ülik körbe a macskák, még véletlenül sem kockáztatva, hogy a póráz a közelükbe engedje. Sóvárogva nézik a tálkáját, s hogyha hagy is benne némi maradékot, csak akkor merészkednek oda, amikor a gazdi elviszi futtatni a „főnököt”.
De a felségterületére már nem mennek be: félnek valamitől, vagy őket is kioktatta volna egy idősebb, dörzsölt kandúr? Nem tudom. De érdekes nézni ezt a megváltozott, új viszonyt. És elmélkedni közben a természetről és különböző természetekről. Arról, hogy szeretni is tudják egymást – mindaddig, amíg a tapasztaltabb, idősebb kutyák és macskák ki nem oktatják a játékos kölyköket arról, mennyire nem szép dolog a barátság. Hogy számukra csak a gyűlölködés a megengedett, a gyűlölet és semmi más. Mert a világnak, a világuknak ez és csakis ez a rendje!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.