2009. április 17., 15:102009. április 17., 15:10
Ha például a demokrácia magyarországi tapasztalatai szerint ítélünk, arra a következtetésre juthatunk, hogy Vladimir Voroninnak van igaza: immár az újraszámolt szavazatok is igazolják, hogy a moldovai kommunisták megnyerték a választásokat, aki pedig kétségbe vonja győzelmüket, az a demokrácia ellensége.
4Akár kárörömet is előcsalhatna belőlünk az a tény, hogy Chişinău éppen azokkal a jelszavakkal lép fel a romániai törekvésekkel szemben, amelyekkel korábban Románia próbálta ellehetetleníteni a budapesti megnyilvánulásokat. A moldovai hatalom román revíziós törekvéseket, a belügyeibe való beavatkozást lát ott is, ahol meglehet, csak az egy nyelvet beszélők közötti természetes kapcsolatokról van szó. A káröröm megint Voroninék oldalára sodorhatna bennünket.
Ám rendszerváltó szemüvegen keresztül is tekinthetünk a moldovai történésekre. Ebben a megközelítésben moldovai Tőkés Lászlók és Ceauşescuk állnak szemben egymással. Nem kétséges, hogy melyik oldal a rokonszenvesebb. Az is eszünkbe juthat, hogy a román népet a kommunista érdekek szakították szét, és amiként a kommunista rendszer bukásával a két Németország is egyesülhetett, az sem lenne ördögtől való, ha a román államok is összekapcsolódnának. Igaz ugyan, hogy a Nagy-Romániában az erdélyi magyarság aránya öt százalék alá szorulna, de egy olyan államban, amelyben működő gyakorlat a gagauz autonómia, nehéz lenne megmagyarázni, hogy a Székelyföldnek nem jár hasonló belső önrendelkezés.
Ha összevetjük a megközelítési módokat, nyilvánvalóan a moldovai ellenzék és a lehetőségeire ébredő bukaresti külpolitika iránti rokonszenv kerekedik felül. Moldova kérdésében tehát könnyű azonos hullámhosszra kerülni a hazai román politikusokkal. Jó tudatosítani ezt. A Chişinău ügyében kinyilvánított román–magyar szolidaritás annak az elmondására teremt lehetőséget, hogy az erdélyi magyarság nemcsak önös érdekei, hanem elvei mentén is az azonos kultúrájúak öszszetartozásának, az anyaországgal kialakítandó élő kapcsolatnak a híve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok